2014. október 10., péntek

Let out our love tonight (one shot; Zouis)

 Hello mindenki!!!

 Hál' Istennek, végre péntek, nemigaz?!;) Nekem nem nagy dolog, hisz' nagy szerencsétlenségemre - vagy éppen szerencsémre - szerdán lebetegedtem, és ezért csütörtökön, illetve pénteken nem voltam suliban. És igen, nagyon jó volt végre pihenni; egész nap csak írtam és zenét hallgattam.
 Ez a One Shot Lana kérésére íródott meg; undorítóan boldog és szerelmeset kért, megspékelve egy kis humorral. Nos, itt van; remélem tetszeni fog neked, illetve mind a többi olvasómnak is!!! Nem nagy durranás, alig két oldalas. :)
 Jó olvasást kívánok, még biztosan fogok, többször is jelentkezni a hétvégén!!! Jó pihit kívánok mindenkinek. :) Enjoy. xxx


 Mikor az ember szerelmes, nehezen tud különbséget tenni a valóság és az általa látott világ között. Minden rózsaszín felhőkben és cukormázban úszik; ezek azok a tényezők, melyek elvakítják a látását, hallását, érzékelését, akár még ízlelését is. Megváltozik az ember.
 Ha az ember szerelmes, epekedve várja azt a pillanatot, mikor a másik felét csókolhatja, vagy egyszerűen csak karjaiban tarthatja. Mámorító érzés, ha egy levegőt szívsz Vele, és ez a levegő, mintha ezáltal értékesebbé is válna.

 Őszintén így éreztem mindent, mikor Vele voltam. Ha csak egy percre is, de érezhettem közelségét, az felért egy feltöltődéssel. Ő volt az én áramom, mely akkumulátoromat feltöltötte és kitöltötte.
A lefekvés előtti teámat kavargatva gondoltam vissza azokra az időkre, mikor még bizonytalanul álltunk egymáshoz. Semelyikőnk sem tudta hogyan is működik ez a "homoszexuális dolog", hiszen egymást megismerve lettünk azok. Ez is csak ritkán történik meg; és ezért hihetetlen szerencsésnek érzem magamat. Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha esetleg csak én táplálnék felé érzelmeket.
 Apró mosoly, mely eddig szám szélén bujkált, el is tűnt onnan. Kirázott a hideg, libabőr fogott el; arcmimikáim az elszörnyedést mutatták, torkomat gumó fogta el, ennek következményeképpen.
Azonban ez az állapot nem tartott sokáig, mert Zayn -  az említett párom - hátulról hozzám simulva, állát vállamra rakva nézte, ahogy kavargatom a Yorkshire teát. Alaposan rám hozta a frászt, az előbbi merev, képzelgő, elkeseredett állapotom ezzel kipukkadt, de a nyoma megmaradt, amit persze Ő is megérzett.
Ismert engem, mint a tenyerét.
- Hé! Baj van? - orrával megbökte a tarkómat, ezzel elérve a jóleső érzést, mely libabőrre, és sóhajra fog el. A gyenge pontom, és ezt tudta is jól. - Hmm? - hümmögve ismételte meg, mire sóhajom apró nyögésbe szaladt át. Hallottam, ahogy felkuncog.
 Torkot köszörültem, és rekedtes hanggal próbáltam válaszolni:
- Csak... képzelődtem. - Nem hazudtam, de nem is mondtam el az igazat. Jó stratégia.
 Két meleg tenyerét, a vékony pólómmal takart csípőmre tette, így húzott még közelebb magához; ágyéka fenekemnek feszült. Újabb sóhaj hagyta el a számat.
- És miről? - forró nyelve besiklott jobb fülembe, ezzel nagyobb nyögésre sarkallva. Ekkor jöttem rá, hogy a mondandóm valószínűleg elég kétértelmű volt.
- Félreértettél - nyögve szólaltam meg, mert ekkor apró csókokkal kezdte behinteni a tarkóm alatti részt, mely egyike volt az erogén zónáimnak.
 Megint kuncogva szólalt meg:
- Lou, egy szóval sem mondtam, hogy mire gondoltam. Kettőnk közül Te vagy az, aki mindig a rosszra gondol. - Lélegzetem elakadt, fejem paradicsom vörössé vált.
Köhécselve kavargattam tovább teámat, miközben a libabőr még mindig rajtam volt, köszönhetően a még mindig hozzám simuló közelségének.
 Összeszorított ajkakkal "tűrtem" rakoncátlankodó kezeit, illetve ujjait és ajkait.
- Zayn - szúrós hangon szóltam rá, azt üzenve, ha nem hagyja abba, a kedvenc teám a fején fog landolni.
- Ne már, Lou! Végre van egy szabad esténk, nem akarod egy kicsit kihasználni? - éééés igen, újabb fülnyalintás következett. A galád.
 Sóhajtva adtam meg magamat; megfordulva a tengelyem körül, rögtön nekiestem. Ajkaimat szorosan és hevesen nyomtam az övéinek, forró nyelve ezután utat tört magának. Olyan régen sikerült ilyen heves cselekedeteket véghez vinni; már nagyon rég volt egy szabad esténk, folyton a munka, munka és munka. Nem mintha nem örülnék a sikernek; annak, hogy a most már három testvéremnek és egy szem szerelmemnek, illetve nekem is teljesült az álmom, de néha nagyon fárasztó tud lenni ez az egész.
 Főleg, ha a kanos pasid minden alkalmat megragad arra, hogy feltüzeljen és kikészítsen.
Zayn vágytól eltorzult hangjára eszméltem fel:
- Engedjük ki a szerelmünket. - Zavartan húzódtam el kissé tőle; vágytól elsötétült szemeibe meredtem, gyanítottam, valahogy nekem is ilyen lehet a sajátom.
- Mi? - lihegtem.
 Még láttam perverz vigyorát, mikor hirtelen hevesen magához rántva, ledugta nyelvét a torkomon. Hatalmasat nyögtem ezen; soha nem volt még ennyire durva, de... felettébb tetszett a dolog.
A szenvedélyes csók után elismételte szavait, ajkaimra mormolva:
- Engedjük ki a szerelmünket ma éjszaka. - És akkor megértettem.
 Tudtam, hogy életem legjobb éjszakája következik.


Foxes - Let Go For Tonight

6 megjegyzés:

  1. Haha, ez tényleg nagyon aranyos volt :)) nem sok Zouis-t olvastam eddig, de ez nagyon tetszett, mily' ""meglepő"".
    már nagyon várom, hogy olvashassak még tőled :) xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök, jól esnek szavaid. :) Ne aggódj, jönnek még sztorik!;)
      Pusy: Naomi Greg xx

      Törlés
  2. Áhhhh, köszönöm, bár olvastam volna még tovább a estét :) köszönöm, köszönöm, tényleg csöpögött a romantikától :) D. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmiség, örülök, hogy tetszett, reméltem, hogy nem fogok csalódást okozni. :)
      Pusy: Naomi Greg xx

      Törlés
  3. De édes lett. :33
    Annyira imádom az írásmódod, hogy hihetetlen. Elképesztő vagy. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te vagy elképesztő!!!! :)
      Nagyon hálás vagyok, és nagyon szépen köszönöm... Nagyon jól esnek szavaid. Hihetetlenül.
      Pusy: Naomi Greg xx

      Törlés