Terrible things (one shot; Niall)

 Hy!:))

Hihetetlen, de hosszú-hosszú idő után jelentkezek, itt a blogon. Sajnálom, hogy ennyit "hiányoztam", de tényleg nem tudtam mit tenni, így jött össze. Azonban (!!!) minden erőmet összeszedve a napokban elkezdtem írogatni egy regényt. Mindig hozzáírok valamit, valamikor hosszút, valamikor rövidet, vagy valamikor csak átolvasom és átírok valamit. Számítsatok arra, hogy nagyon érzelmes lesz - mint a legtöbb írásom -, csak ez talán még sírásra is fog Titeket bírni, ha sikerül annyira jól megírnom. Nem szeretném elárulni, hogy ki lesz a fiú főszereplő, az legyen meglepetés.:) :P 

 Na, és most egy rövid szösszenettel érkeztem, hogy ne tűnjön úgy, hogy nem foglalkozok a bloggal. Mert igen is foglalkozok, csak jelenleg éppen egy regényen dolgozok.:) Ez a one shot körülbelül két oldalas; elég rövid, azonban romantikus, érzelmes, és bölcs szavak is elhangzanak benne. Ilyenkor jön jól, ha az ember nehéz időszakokon megy át.:) Ó, és amit még kihagytam, hogy ez egy Niall-ös one shot.:) 

Mindenképpen meg szeretném említeni, hogy ez a one shot egy dalból született, azaz az adta az ötletet; de egyébként a dal története és a one shot története között egy-két dolog hasonlít csak. A one shot végén megtalálható lesz az a dal; és mindenkinek teljes mértékben ajánlom, hogy hallgassa meg azt, mert egyszerűen hihetetlen gyönyörű. Én őszintén megmondom; elsírtam magam rajta.

 Nos, jó olvasást kívánok hozzá, enjoy!xxx

Ui.: A történeteimnek új részeivel is próbálok igyekezni; és a most következő hosszú hétvége most kapóra jön.:)

 A mező; a kellemes, nyár esti levegőjű mező; most nyugodt volt. Az állatok és rovarok csendesen elvonultak, a tücskök harmóniás zenélése pedig betöltötte az egész teret. Kellemes virág illatú volt a rét, a nyári szél pedig gyengéden suhogott. Egy bagoly huhogott, egy denevér elrepült a mező felett.
 A Hold jelenleg teli volt; szép kerek formában világított fehéren, a sötét, csillagos égbolton.

 Ott, azon a réten két fiatal feküdt, egy pokrócon, és gyönyörködtek a nyári estben. Egy karamell barna hajú lány, türkizkék szemekkel; nyugodtan felsóhajtott, és a párjával - ki mellette feküdt, nyugodtan és békésen - összekulcsolt kezeiket megszorította. A lány párja, a szőkés-barna hajú, óceán kék szemű fiú erre ránézett a mellette lévő lányra. Szerelmesen meredtek egymás szemébe; mindkettejük azt kívánta, bár soha ne érne véget ez a pillanat.
 Niall - mert így hívták a fiút - mosolyogva a kezét felemelte, és a lány egyik rakoncátlan tincsét, a füle mögé tűrte. Rita - mert így hívták a lányt - csak szelíden elmosolyodott; jól esett Neki ez az apró gesztus.
- Tudod, most azt kívánom; bár soha ne érne véget ez a pillanat... Bárcsak így maradhatnánk örökre - Niall suttogta szavait, a lány pedig itta azokat.
- Igen, én is erre gondoltam. Most... most olyan nyugodt minden - sóhajtva ölelte át a fiú felsőtestét, és a jelenleg zöld pulcsival eltakart mellkasára tette a fejét, orrával pedig beleszagolt párja finom és férfias illatába.
- Bizony... - Niall megint suttogott, majd Rita karját és hátát simogatni kezdte.

Hosszú percekig nem szólaltak meg, csak hallgatták a nyári esti, illetve éjszakai természetet.
 Azonban egyszer csak Rita megszólalt:
- Niall... Te... - zavartan dadogott, Niall pedig érdeklődve hallgatta a lányt. - Szóval... Belegondoltál valaha abba, hogy az élet mennyi minden rosszat ki tud belőled hozni? Önkénytelenül is... - a fiú hümmögve bólogatott, keze szakadatlanul a lányt simogatta, lágyan.
- Igen, ebbe én is már többször belegondoltam, de... De azonban úgy gondolom, hogy nem is ez az egész élet tehet erről... - sokszor váltottak bölcs beszélgetést egymással, ez megszokott dolog volt a kapcsolatukban, és egyáltalán nem tartották furcsának ezeket a dolgokat. Nekik így volt jó, és csak is ez számított, semmi más.
- Hanem? - Rita kicsit feljebb emelte a fejét, hangja érdeklődően hangzott.
- Hanem Tőlünk. Csak is Tőlünk; emberektől - Niall búgta szavait, a lány pedig teljesen egyetértett a fiúval. Rita hümmögve bólintott egyet, ezután Niall újra megszólalt:
- Tulajdonképpen az élet elég furcsa. Minden ember kap egy esélyt, hogy egy kiegyensúlyozott, sikeres, élményekben gazdag életet élhessen, és közben akadályokat állít elénk, ezzel tesztelve akarat erőnket. Egyes emberek pedig teljesen megváltoznak ezáltal; valaki jó, valaki pedig rossz irányba... - a lány hosszan tanakodva hallgatta a fiú bölcs szavait, és teljesen egyetértett velük.
- És az a vicces, hogy Mi, emberek, képesek vagyunk másokat hibáztatni a saját problémáinkért. Az emberek önzőek és önfejűek - utolsó mondatát keserűen jelentette ki a lány.
- Azért vannak kivételek - Niall Rita fülébe suttogott, és bele is csókolt. A lány jól esően lehunyta a szemét, ajkain egy mosoly jelent meg.
- Igazad van - suttogta, és az összekulcsolt kezeiket megint csak megszorította.

 Sóhajtva hunyta le a szemeit Rita, Niall lélegzetvételeire és szívverésére koncentrált.
- Rita, figyelj... én... - a fiú hangjára kinyitotta a szemeit, és állát finoman Niall mellkasára helyezte; úgy figyelte a szőke fiú, óceán kék szemét, és nézte jóképű arcát. - ... Én itt, és most ígéretet szeretnék Neked tenni - két nagy és férfias tenyerét, a lány derekára helyezte, mélyen néztek egymás szemébe, Niall pedig búgva mondta ki komoly szavait, amire a lány meglepődve ugyan, de bólintva biztatta a fiút, a mondandója folytatásában - ... Szóval ... Meg szeretném ígérni Neked, hogy Én mindig itt leszek Neked. Nem hagyom, hogy bárki is bántson, se lelkileg, se fizikailag, se sehogy. Soha nem fogom hagyni, hogy rossz irányba forduljon a Te életed; és legfőképpen úgy foglak szeretni, mint senki mást, ahogy senki mást. Az életemre esküszöm Neked, Rita Owen, hogy az életed hátralévő részében Veled maradok...Vehetjük ezt egy képletes házasságkötésnek is - utolsó mondata után egy apróbb vigyort villantott. Rita meghatódottan meredt rá, senki nem mondott még Neki ilyen szépet; pár könnycsepp utat is tört magának, amit Niall készségesen, egy apróbb mosollyal, gyengéden letörölt; tudta, hogy ezek öröm -, illetve meghatódott könnyek, így nem aggódott. Egy kis puszit nyomott Rita orrára, a lány pedig erre még jobban elmosolyodott, csilingelve pedig felnevetett.
- Istenem...Ó, Niall Horan, miért vagy Te Niall Horan? - nevetve szipogott, a fiú pedig felkuncogott szavaira - Szeretlek - Rita Niall ajkaira suttogta szavait, és mélyen nézett a fiú szemébe.
- Én is Téged - Niall visszasúgta, és egy forró csókba forrtak össze.

Az élet tehet bármit; rakhat elénk akadályokat, vehet el tőlünk embereket, kik sokat jelentettek Nekünk, éreztetheti Velünk azt, hogy nem megy, nincs tovább és feladjuk, majd ennek bebizonyíthatja az ellenkezőjét; egy dologba viszont soha nem rondít bele... Még pedig a szerelembe. Az igazi, bizsergető szerelembe, melyet nem minden ember tud érezni. De Niall és Rita ezt az igazi, megtörhetetlen szerelmet érezte egymás iránt; és ezzel már tudtak védekezni az élet jó akaratú fegyverei elől. Tulajdonképpen többé nem is nagyon volt szükségük az élet jó indulatú szúrásaira, hiszen ott voltak egymásnak. És segítették egymást, az élet szörnyű dolgaitól.


Mayday Parade- Terrible Things