I love him so much (one shot; Zayn)

 Hy!:))

Egy újabb one shot-tal érkeztem, ami Zayn-es és körülbelül három oldalas.:) 

Úszik a romantikában, úgyhogy nagyon remélem, hogy nem fogtok belefulladni!:D :P #haha #imfunny #haha #no

 De komolyra fordítva a szót, ez egy tényleg nagyon romantikus one shot, nagyon remélem, hogy tetszeni fog.:)

Még nagyon régen megírtam ennek az elejét, és mivel egyszerűen nem tudtam, hogy hogyan folytassam tovább, mivel egyszerűen elakadtam és nem jött ihlet; csak mostanra sikerült folytatnom. Egyszerű, semmi érdekes nem történik benne, a romantikus pillanatokon kívül, meg hogy össze jön a két szereplő. 

 Azt hiszem nincs is több mondanivalóm már ehhez.

Szóval remélem tetszeni fog-őszintén megmondom, volt már jobb one shot ennél-, jó olvasást kívánok, enjoy! xxx

Ui.: Köszönöm szépen a +1 feliratkozót!:)

 Egy apróbb sóhajjal simultam ajkaimmal, az Ő ajkaihoz. Szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, amely nem vezetett el vadabb utakra; maradt még a diszkrét és romantikus utakon. Amint nyelvünk együtt kezdett el mozogni, a csóknak mámoros íze lett, még forróbb lett a hangulat körülöttünk.
- Jane... - lihegve vált el tőlem Zayn, a már több éve ismert legjobb barátom. - Ezt nem kéne - vágyakozva nézett még mindig ajkaimra, és egyértelmű volt, hogy szeme teljesen mást mondott, mint a szája.
 Vágyott rám. Teljes szívéből.
- De mégis megtesszük - én is kissé lihegve mondtam ki szavaimat, és nyaka köré fonva karjaimat, ajkaira tapadtam.
Felnyögött, amint hajába túrva, csókunkat elmélyítettem. Karjaiba felkapott, és a derekamnál fogva tolt neki a mögöttem lévő, tapétás falnak.
- M-mit csinálunk, Jane? - lehunyt szemekkel és már jobban lihegve, döntötte homlokát az én homlokomnak; én szintén behunytam szemeimet.
- N-nem tudom - ziháltam... Nem! Egyenes úgy csaholtam, mint egy kutya, a forró nyári melegben. Nem értettem mi történik Velem, hirtelen úgy vágytam Zayn-re, mint még soha.

 Pár napja kezdődtek ezek a bizonyos vágyakozó érzelmek iránta, és idáig türtőztetni tudtam magamat. Nagyon sok ideje ismertük egymást Zayn-nel, Ő olyan volt nekem, mintha a bátyám lenne - mivel idősebb nálam három évvel -; és tényleg, de tényleg nem tekintettem soha rá ÚGY... Mármint persze azzal tisztában voltam, hogy elég jó pasi, de valahogy nem tudott érdekelni. Barátként tekintettem rá, egészen pár nappal ezelőttig. Azon a napon megláttam Őt egy szál bokszerben, és elég furcsán reagált a látványra a testem. Pedig már láttam Őt bokszerben, nem is értettem, hogy mi történik Velem.

- Megőrjítesz Jane - zihálva morogta, hangja pár oktával lejjebb lehetett, amitől még szexibb lett számomra. Zihálva meredtem én is az Ő mogyoróbarna, kifejező szemeibe, és csak is arra tudtam gondolni, hogy mennyire akarom Őt, hogy most, abban a pillanatban mennyire kell nekem.
 Nagyot nyelt, mikor meglátta ahogyan nyelvemmel végig szántom alsó ajkamat. Őszintén szólva nem direkt csináltam; egyszerűen csak kiszáradt a szám, de örültem annak, hogy Zayn így reagált erre a tettemre.
 Nem teketóriázott; ajkaimnak esett, és a nappali kanapéjára tett. Szorosan nekem feszült testével, karjaimat fejem fölött, avagy mellett lefogta, úgy csókolgatta nyakamat, majd egyre lejjebb haladt.

***

- Istenem... - nagyokat lihegve feküdtünk egymás mellett, a padlón, és mindketten egyszerre szólaltunk meg, hebegve.
Igen, megtörtént. Lefeküdtem a legjobb barátommal; és nem bántam. Annyira elragadott minket a hév; hogy idő közben leestünk a kanapéról, egyenesen a padlóra. Persze ezen nevettünk egy jót, de aztán folytattuk ott, ahol abba hagytuk.
Hogy milyen volt a szeretkezésünk? Igen, a szeretkezésünk..Hiszen ezt nyilvánvalóan abba a kategóriába tartozott már. Túl fűtött volt, romantikus, forró, szenvedélyes, és diszkréten akaródzó. Olyan volt, mintha mindig is egymásnak lettünk volna teremtve; úgy passzoltunk össze. Egész végig egymás szemébe néztünk, mélyen, és úgy éreztem elolvad alattam a padló, annyira forrtam.
- Jane... - jobbról hallottam meg nevemet, és a tulajdonosnak a hangja még egy kicsit lihegett, de már kezdett csillapodni. Velem is ez volt a helyzet.
- Hmm? - hümmögve néztem rá, biztatva mondandója folytatásában. Szemében megmagyarázhatatlan fényt véltem felfedezni, de szerintem nálam sem volt másképp.
 Sóhajtva nyúlt jobb kezével arcomhoz, és simogatni kezdte. Jól esett ez a gesztus, így jól esően hunytam le szemeimet.
Pár pillanat múlva puha ajkakat éreztem meg, az én ajkaimon, amit meglepve fogadva, nyitottam ki szemeimet. Az a megmagyarázhatatlan fény a szemében erősebb lett, és ettől ajkaim szétpattantak, meglepettségükben. Száján apróbb mosoly helyezkedett el, fekete haja kócosan meredezett mindenfelé, ami még szexibbé tette Őt.

 Sóhajtva öleltem át felsőtestét, arcomat meztelen mellkasába temettem, és kockás hasát kezdtem el simogatni. Szintén meglepetten fogadtam reakcióját erre; hiszen kissé megremegett.
- Jane... Én mondani szeretnék valamit - hangja nem volt biztos, mi több, meg is remegett kissé.
 Érdeklődve néztem rá, államat gyengéden mellkasára helyezve meredtem gyönyörű szemeibe. Azok között a szemek között, most egyértelműen kivehető volt a félelem. Félelem valami iránt.
Jobb szemöldökömet felhúztam, aztán arcom aggódóvá vált.
- Mond csak - biztató mosolyt küldtem felé, mire nyelt egyet, szemeit pár pillanatig lehunyta.
 Feszült csend telepedett közénk hosszú perceken, talán órákon át; úgy éreztem napok teltek el, mióta utoljára megszólaltunk, de persze ez nem így volt.

Többször próbálta elkezdeni mondandóját, vagy kimondani azt, amit mondani szeretne nekem, de a szája valahogy nem tudta megformálni a szavakat. Mondhatnánk úgy is, hogy csak össze-vissza hebegett-habogott.
Sóhajtva szólaltam meg:
- Zayn... Nyugi már! Csak mond ki, amit mondani akarsz! Ne gondolkozz, oké? - biztatóan próbáltam rá hatni, hiszen lehet, hogy most feküdtünk le, de attól még ugyanúgy legjobb barátok voltunk. Nagyon... nagyon jó legjobb barátok...
~ Az Isten szerelmére, Jane! Ne legyél már ennyire hülye! A szíved mélyén Te is tudod, hogy bele vagy zúgva Zayn-be! Ne is tagadd! - egy belső hang szólalt meg a fejembe, amit egészen meglepve fogadtam. Arcomon persze ez nem látszott, de belülről majd szétszaggatott ez a gondolat, ez a hang. Hiszen tudtam, hogy igaza van. Teljesen.

Zayn újfent még egyet nyelt, majd kimondta azt, amit mondani akart nekem:
- Szeretlek.
Nagy szemekkel meredtem rá, Ő pedig reménykedve fürkészte arcomat, legfőképpen szemeimet.
Hogy szeretem-e Zayn-t? Azt hiszem. Akkor most mondjam azt, hogy 'Én is', vagy hogy 'Én is szeretlek' ? Valóban ezt kéne tennem?
~ IGEN! - a hang megint csak visszajött, és ordította a kérdéseimre a választ.

Sóhajtva néztem egy pillanatra félre, rá a szőnyegünk egyik fehér bojtjára; majd újra visszanéztem Zayn arcára.
- Zayn... - hangom rekedtesnek hallatszott, nem volt biztos - Azt hiszem... Azt hiszem én is Téged - Zayn-nek felcsillant a szeme, mire nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak.
- Komolyan? - arca boldogságban úszott, hangjával egyetembe.
Nevetve bólogattam, mire hajamba túrva húzott magához, egy forró csókra.

Komolyan aggasztott a kérdés. Jó döntést hoztam? Nem fogok megint csalódni?
 Minden esetre kész voltam egy újabb kapcsolatra, még hozzá Zayn Malik személyében, aki már nem a legjobb barát pozícióját töltötte be nálam, hanem a barátomét... A szerelmemét. Mert szeretem. Igen is szeretem Őt. Teljes szívemből.