Ten feet tall (novel; Ziall) XIII.

Aloha!!!

 Mintha ezer éve jelentkeztem volna utoljára, teljesen úgy érzem. Nos, itt van. A Ten feet tall sztorim új része. 

Mivel előző héten nem hoztam ebből új részt - ezért nagyon sajnálom -, most extra hosszúságú fejezetet élvezhettek. ELŐRE SZERETNÉK FIGYELMEZTETNI MINDENKIT, HOGY ERŐS SZEXUÁLIS CSELEKEDETEK IS SZEREPELNEK, MELYEKET CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASSATOK EL!!!

Ezzel lelőttem a "poént", hisz' most egy szintén nagyon új dologgal jöttem, mely miatt hihetetlen ideges vagyok. Nem tudom, mennyire lett nyers, mennyire lett túl részletes, vagy éppen túl elsietett, legfőképpen a szenvedélyesebb rész, de reménykedek a legjobbakban.

Nagyon, NAGYON jól esne a véleményetek, nem is tudjátok elképzelni mennyire egy komment mániás vagyok. Szinte betegesen. Úgyhogy, ne féljetek véleményt alkotni, nyitott vagyok bármire, illetve bárkire... Ezután a rész után mondjuk félve, de nyitottan várom az új kommenteket.

Tényleg nagyon félek.

 Szóval jó olvasást kívánok, és kellemes hétvégét, valószínűleg még jelentkezni fogok, úgyhogy nem is búcsúzkodom egy hétre... Enjoy. xxx

 Zavart voltam és már álmos. Ezek érzések egyre jobban erősödtek, hajnali négy óra huszonhárom perckor.
Ezt abban a sötét, üres szobának hitt helyiség faliórájáról tudtam megnézni, mely procedúrához iszonyúan meg kellett erőltetnem szememet. És sikerült is.
Ott ültem, Harry nagy házának egyik, még titokzatosnak tűnő szobájában, egy faszéken, összekötözve. Igen, összekötözve. Egy amatőr dologgal voltam megbéklyózva; kék színű ugrálókötéllel. Ekkor úgy éreztem magam, mintha elraboltak volna, és akkor fogva is tartottak volna.
 A kissé ijesztő helyzettől szemben úgy éreztem; megnyugszom. A szívverésem, a lüktetés a véremben megszűnt, mely egy nap oly' sokszor történt meg velem, bármilyen okból kifolyólag. A sötétben mindig megnyugvást találok, ahogy most is. Mások félnek a sötétben, egyenesen rettegnek attól, hogy egyedül legyenek - az én esetemben - egy koromsötét szobában. És akkor ott van az, hogy meg voltam kötözve... Más már rég telegatyával nyüszítene, én meg itt ültem, teljesen nyugodtan, üres tekintettel, előre meredve. Szemem megszokta a fekete színt, mely körülölelte a helyet, így már rendesen meg tudtam állapítani az időt, és nézni a falióra másodperc mutatójának mozgását.
 Mikor engem betuszkoltak ide, nem ellenkeztem. Csak meredtem siető kezükre,  s alakjukra, úgy tettek, mintha sietnének valahova, azzal szemben, mennyire is ráértünk. Elvégre nyár volt és éjszaka.
 A két nyugalmi szint együtt.

 Nagyon hosszú percek múltán, a szoba ajtajának kilincse akár egy ágyú, olyan hangosan szántott bele a mély csöndbe. Fejemet és tekintetemet arra a pontra szegeztem tovább, szívem valamiért nagyot dobbant, adrenalin szintem megint az egekben. Remek.
 Négy alak lépett be, a kintről beszűrődő fény akár egy nyaláb, úgy töltötte be, a szoba kis részét, a szintén összekötözött lábaim előtt húzódott az a bizonyos csík.
- Hogy van a mi kis Zayn-ünk? - Louis csipkelődő hangja belengte füleimet, szavaira önkénytelenül is elvörösödtem. Ezt onnan tudtam, hogy éreztem azt a bizonyos égető érzést arcomon.
 Nagyot nyelve, kiszáradt szájjal válaszoltam, és közben néztem, ahogy mindegyikük letelepszik egy-egy helyre a szobában. Mindenki körém ült, mintha így akarnák azt üzenni, hogy most már nem menekülhetek.
- J-jól... - dadogtam.
Mindannyian egy kisebb röhögéssel reagáltak, fogalmam sincs mi okból kifolyólag, hisz' nem gondoltam, hogy ez annyira mulatságos helyzet lehetett. De lenyeltem ezt is. Szó szerint, hisz' ekkor egy hatalmasat nyeltem, két okból kifolyólag. Az első az a kiszáradt szám volt. A második, a szinte kézzel tapintható feszültség, mely legfőképpen belőlem áradt.
Ahogy körbeültek engem, szemeikkel engem pásztáztak szakadatlanul, nem tudtam mit tegyek. Tanácstalan voltam, zavart és értetlen.
De nagy erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy megszólaljak, és számon kérjem őket:
- Pontosan mit is takar a "ZAP"? - kérdeztem rá arra, ami már azóta foglalkoztat, mióta kimondták.
 Liam szólalt meg legelsőnek:
- Zavart, Amatőr, Pólyások. - Amint kimondta a három szót, én csak összehúzott szemöldökkel, íriszeimben kérdőjelekkel tudtam rá, majd végül mindannyiukra meredni.
Mielőtt még rákérdezhettem volna, Niall közbeszólt, lágy hangja körbejárta testem minden szegletét, bőröm ebből kifolyólag libabőrös lett.
- Tudjuk, így nem hangzanak túl jól, de szerintünk a monogramja királyul szól. - Ezzel egyet kellett értenem. Bólintottam egyet, ennek jeleként. - És... Lehet, hogy bénának tűnik az a három szó, mégis kifejez mindent. Zavart és amatőr, még pólyásoknak nevezhető srácoknak van kitalálva, eddig csak mi négyen használtuk, és... - Harry éles, részeg, mély hangon vágott közbe, hangjában annyi perverzség volt, hogy csavarni lehetett volna belőle azt.
- Kikúrt jól használ - vigyorgott is mellé, kajánul. Mikor rákaptam tekintetemet, rám kacsintott.
Ekkor kezdtem el zihálni, szívem őrült vágtában játszott. Ezek szerint mégis az lesz, amire tippeltem?
- És... Pontosan ez a... - itt zavartan köhintettem egyet - játék, miről is szól??? - feszültség, kétségbeesés tisztán kivehető volt hanglejtésemből, tagadni nem lehetett volna, hogy mennyire ideges voltam. Sütött belőlem.
 Mindannyiuk száján mosolyhoz hasonló mozdulatok történtek. Liam-én szerény, elfojtott mosoly. Louis-én kaján, büszke vigyor. Harry megint a flörtölős, perverz vigyorát vette elő. És Niall... Pontosan nem tudtam megállapítani. Az Ő ajkain nagy mosoly terült szét, szemében mintha az én ártatlanságomra egyfajta csillogás szökött volna.

- Mindenek előtt meg szeretnénk győződni arról, hogy tényleg meleg, esetleg biszex vagy-e. - Ahogy Niall megint csípős mondandója eljutott agyam legmélyebb bugyrába, mély piros szín szökhetett arcomra, hisz' az most úgy égett, mintha nyárson sütnék.
Önkénytelenül is Harry-re vándorolt tekintetem, eddig csak neki mondtam el közülük, a valószínű nemi identitásomat.  Ő viszont csak ártatlanul meredt rám, később vállat vont.
Bent tartott levegőmet kifújtam, fejemet hitetlenkedve megráztam.
 Nem hiszem el, mire vállalkoztam.

***

- Oké, figyelj, ne ijedj meg! - Niall kéksége íriszeiben most világított, melytől elállt a lélegzetem.
Ott voltunk a hatalmas nappaliban, újra a TV előtt. Liam és Louis mellettem ültek, Harry előttem, a lábaimnál, a puha szőnyegen. A szőke srác távirányítóval kezében állt az előbb említett modern eszköz előtt, és mielőtt - belátásom szerint - bekapcsolt volna valamit a DVD lejátszón, próbált valahogyan felkészíteni a következő percekre. Csak tudnám, mire számítsak.
 Egy ideig csak meredtem a kékségbe, mely be akart szippantani, de aztán csak bólintottam egyet, egy aprót nyelve is mellé. Szám még mindig ki volt száradva. Niall elismételte mozdulataimat, a távirányítón valami gombot megnyomott, és gyorsan leült, a mellette lévő fotelbe. Rossz volt, hogy nem volt olyan közel hozzám, mint a többiek.
Kis csalódottságomat egy férfi nyögése szakította félbe, mely igen ismeretlen volt számomra, és ami a TV-ből jött. A képernyőn két meztelen, idegen férfi volt, egymást csókolgatták, mozdulataikból sütött a szikra, a lángoló tűz és a szenvedély. Amint felfogtam mi is ez, kellett pár másodperc... De miután ez megtörtént, nagyot nyikkantam, tekintetemet azonban nem fordítottam el onnan, habár éreztem a többiek érdeklődő pillantását magamon.
Csupán meredni tudtam a két férfira, kik valószínűleg nem is sejtik jelenleg, hogy azt a pornófilmet, melyben szerepelnek, kik is nézik. Ajkaim szétpattantak, szívem hevesen lüktetett, tüdőmbe a levegő nehezen tudott csak beáramolni; ezek az érzések követték egymást, míg nem valami ismeretlen is eluralkodott rajtam... A gyomromban kezdődött, és egyre lejjebb haladt. Alhasamban egyfajta bizsergés jelent meg, majd egészen a férfiasságomban végződve megállt. Persze, volt már hasonló érzésem, de soha sem volt ennyire intenzív, ennyire bizsergető, ennyire... izgató.
 Ahogy a filmben elmélyült a szexben az a két férfi, egyre jobban kezdtem beleélni magam. A végén már ott tartottam, hogy mikor mindketten, vagy külön-külön nyögtek egyet - de azzal a tipikus, izgató, ténylegesen pornófilmekbe illő nyögésekkel -, én utánoztam őket, éreztem, ahogy farkam oly' annyira megfeszül, hogy már fáj. Soha nem éreztem ilyet, pedig már maszturbáltam... nem is keveset.
 És ez mit jelent? Meleg vagyok, egyértelműen. És izgatónak találom a férfiakat. Felfoghatatlan.
Az utolsó felvonások érkeztek volna a pornóban, mikor a TV képe hirtelen megállt. Ziháltan kaptam tekintetemet Niall-re, ki ezt véghez vitte. Hatalmas vigyor terült szét arcán, szemei mintha sötétebben fénylettek volna, majd ahogy belenéztem azokba, megnyalta ajkait is. Íriszeimmel lejjebb vándoroltam testén, és szívem hatalmasat hagyott ki, mikor megláttam kőkeménynek tűnő merevedését.
Hitetlenkedve vezettem volna újra vissza szemére pillantásom, és ugyanígy akartam volna megszólalni, majd hevesen rázni fejemet, mikor valami szokatlant éreztem meg. Ott lent, a középpontomon. Hatalmasat nyögve, hátravetett fejjel reagáltam egy rakoncátlankodó kezet, mely odakúszott fájdalmasan feszülő farkamra, gatyámon keresztül. Ekkor még jobban szidtam azt a feszülős, fekete farmert.
Lehunyt szemekkel élveztem a dörzsölést, melyet hibátlanul végzett az előttem ülő Harry Styles. Igen, az a srác, aki először éreztette velem azt, hogy esetleg valami nincs rendben nemi identitásommal. Ez a fiú most pedig épp a csúcsra akart vinni, pusztán a bal kezével.
Hihetetlen, mik nem történnek.

- Zayn - zihált, nem biztos és vágyakozó hangra eszméltem fel, mely jobb oldalamról jött.
Nehezen, de fejemet arra fordítottam, szemeim is kinyíltak, viszont a nyögéseim nem szűntek meg. Túl intenzív volt, túl sok és túl izgató. Olyan, melyet soha nem éreztem még.
 Egy halványabb óceán kék szemekbe ütköztem, melyeknek tulajdonosa Louis Tomlinson volt. Ez a szín fokozatosan sötétedett el, amit meglepetésemre, nagy nyöszörgéssel díjaztam. Azonban Louis nem kuncogott fel. Nem nézett rám szemrehányóan, lenézően, vagy utálattal. Íriszeiben csodálat és vágy csillogott, egyenesen ragyogott.
Lassan, remegve helyezte állam alá jobb kezét, így közeledett arca felém. Szívem lüktetett, ágyékommal együtt, véremmel egyetemben. Hihetetlenül ziháltam, alhasamban éreztem, hogy mindjárt robbanok. Louis szemeibe meredtem, miközben ajkaival egyre közelebb mozdult, enyéim felé. Az a kérdés ordított fejemben, hogy most vajon tényleg megcsókol? Tényleg megcsókol az a srác, aki találkozásunk elejétől kezdve úgy viselkedik velem, mintha utálna?
Ajkaink súrolták egymást, amitől hatalmasat nyögtem, hangom betöltötte a szobát. A meleg levegő, mely orromból és elnyílt ajkaim közül távozott ki, keveredett a jelenleg apró távolságokra lévő ajkak tulajdonosáéval. Azonban nagy meglepetésemre, azok a puha ajkaknak tűnő arcrész irányt változtatott. Államnál fogva döntötte el fejemet balra, és eleinte csak apróbb puszikat adott nyakamra, melyektől halk sóhajok hagyták el számat. Közben éreztem, ahogyan pár kar finoman próbálja rólam leszedni nadrágomat, figyelmem teljes részével tudtam így megajándékozni a jelenleg nyakamat csókolgató Louis-t. Hirtelen fejemet hátradöntötte, de előtte feszülten morgott valamit, amiből semmit nem értettem. Állam alatt kezdte az apró puszikat, és mikor a gégém környékéhez ért, furcsa érzés szökött belém. Gyomrom összeszorult, és hatalmas nagy nyögés hagyott el, melytől az egész ház beleremeghetett. Éreztem, még így, lehunyt szemekkel is a többiek vigyorát.
Louis ekkor kicsivel durvábban tapadt ugyanarra a pontra, meglepetésemre szívni kezdte. Ez is túl sok, túl intenzív volt.
 Olyan, melyet soha nem éreztem még, de legszívesebben örökké tenném azt.
- Ez túl tesz a játékon, Zayn - Louis, vágytól elmélyült hangjára is csak hatalmasat nyögni voltam képes.
Mikor felfogtam szavait, még egyet nyögtem, és nem érdekeltek a következmények, vagy hasonlók. Csak a jelenben akartam élni, és csak az alhasamban meg nem szűnő bizsergést érezni.