Ten feet tall (novel; Ziall) XII.

 Jó reggelt! :)

 Szép vasárnapot kívánok mindenkinek,  remélem ezen a kis hétvégén sikerült mindenkinek kipihennie a hét fáradalmait. És remélem tényleg mindenki boldog, és sokat mosolyog.

Amint egyik kommentelőmnek ígértem; hoztam még egy részt. Hogy miért? Talán amolyan kárpótlásként, de azért is, mert nagyon szeretek írni, és még ki akartam használni azt, hogy írhatok. Hétköznap nem igen hiszem, hogy lesz rá valaha időm. Csak ritka alkalmakkor.

 Ez csupán egy különleges alkalom, nem hiszem, hogy sokszor lesz ilyen, mikor kettő részt is hozok, ilyen hamar, egy héten. Szóval ez egy kivételes alkalom.

 Ebben a részben jóval több minden fog történni, és sajnálom, de a vége megint egy függő vég...

És amit még muszáj megemlítenem; az az oldalmegjelenítések száma. Nagyon, de nagyon nagy kellemes meglepetés ért, mikor megláttam azt, hogy... TÚL LÉPTÜK A 17000-T!!! Ez számomra annyira felfoghatatlan dolog... Emlékszem, még a 10000 előtt mennyire álmodoztam arról, hogy az összejöjjön... És most mindjárt meg lesz a 20000... Elképesztő és nagyon durva.

 Azonban még a mai napig tanácstalan vagyok írásaimmal szemben. Mennyire jók? Mennyire rosszak? Nem szokott túl sok komment, azaz vélemény jönni, amit viszont csalódottan veszek észre... De nem vagyok egy kommentekért kuncsorgó típus, úgyhogy nem is könyörgök nektek ezért. Csak ezt jelezni szerettem volna... Ne hagyjatok kétségek között, kérlek.

 Jó olvasást kívánok, és sok sikert a következő héthez!!! Kitartást, bírjátok ki!!! Jövőhét hétvégén újra jelentkezem. :) Enjoy. xxx

Ui.: Minden erőmmel azon vagyok, hogy amit már említettem meglepetést megírjam... Szóval a meglepetés úton van!!!

 Miután bementünk a házba, csak akkor kezdődött el igazán a "kanparti".
A TV alatti digitális óra 3:45 percet mutatott. Furcsa mód nem voltam álmos. Talán rásegített a két pohárnyi sör, a pár pohárnyi kóla és maga az is, hogy barátokkal voltam körülvéve. Vagyis még kezdetleges barátokkal. Aztán ott volt Niall is... Az a fiú, aki talán olyan józan volt, mint én. Liam volt a legjózanabb, tekintettel a vese problémájára, amiről csak annyit nyilatkozott, hogy egy működő veséje van. Ahogy észrevettem, nem szívesen beszélt erről, amit persze teljesen megértettem.
Niall mondandója csak megerősítette bennem ezt a találgatást:
- Li nagyon nehezen beszél a múltjáról, mert tényleg elég fájdalmas. Csak próbál túllépni azon, és ha el kell mondania másoknak, akkor úgy érzi; mintha a múlt megint jelen lenne. Ezért csupán a szülei, és mi tudjuk ezt róla. Csak azok, akik sokat jelentenek neki, tudnak erről... Ne aggódj, egyszer biztosan lesz ereje elmondani neked is, hiszen tudjuk, Te is kezded magadat belopni szívébe.
 Először hallottam akkor Niall-t ennyire komolyan beszélni és komolyan pillantani rám. Szemei mintha sötétebbek is lettek volna, de lehetséges, hogy csak a házban uralkodó szegényes fény miatt láttam úgy.

 Ezután a nagyon részeg Larry páros előhozakodott azzal a szörnyű ötlettel, melyet mindig is nagyon, de nagyon utáltam.
 A felelsz vagy mersz című játékkal.
Fintorogva kezdtem el rázni fejemet, mikor felajánlották ezt nekünk, persze néha-néha a nyelvük összeakadt, tekintettel arra, mennyi sört összeittak ( szerencsétlenségükre más nem volt Harry-nél... ) .
- Szerintem sem lenne jó ötlet... - hálás voltam Liam támogatásának, velem szemben.
 Louis felhorkant, majd szúrós hangnemmel megszólalt:
- A két beszari egymásra talált... - Önkénytelenül is Niall-re vándorolt tekintetem, aki fesztelenül a Larry párost - a részeg Larry párost - figyelte.
Nem is tudom mire számítottam...
- Ja, nyámnyilák - vigyorogva és bólintva értett egyet Harry, majd lepacsizott a... mellette ülővel.
Azt kifelejtettem, mennyire nevetségesen voltak összegabalyodva a parkettás padlón. Louis a göndör fiú ölében volt félig, másik fele lelógott róla. Bal keze nyaka körül volt, a jobb pedig szintén a padlóra lógott.
 Újabb fintorral húztam el a számat, majd tanácstalanul Liam-re néztem. Idegesen méregette a párost.
- Mondhatnék én is valamit? - Niall jobb kezét felemelve szólalt meg, hangjában kis szarkazmus volt fellelhető és gúny.
 Mindenki várakozóan tekintett rá. Ő a bőrkanapén ült, eddig karjai összefonva hevertek mellkasa előtt, most azonban leengedte őket maga mellé, a kanapéra.
Tekintete végigsiklott mindenkin, a mellettem idegesen álló Liam-en is, és rajtam utoljára. Szemembe nézve folytatta:
- Szerintem ez a játék már nagyon gyerekes és elavult. Játszhatnánk amolyan... felnőttesebb verzióban - majd elvigyorodott.
Elnyílt ajkakkal, egyre tanácstalanabbul néztem vissza a szőkére, aki erre kacsintott egyet, majd megint megszólalt:
- A kicsi Zayn most tanulhatna tőlünk, nagyoktól - Erre meghallottam Louis röfögését, mely egy röhögés akart lenni.
- Én benne vagyok - megnyalva a száját és bólintva erősítette meg szavait.
Nagyot nyelve néztem ezután az alatta lévő Harry-re. Ő elgondolkozva meredt rám, száját még be is csücsörítette. Drámaian sóhajtott egyet - nagyon rájátszott -, majd ugyanígy, kissé összeakadt nyelvvel meg is szólalt:
- Rendben van, engedélyt adok.
- Li? - hirtelen kaptam Niall-re pillantásomat, aki még mindig szüntelenül vigyorgott.
Ezután "Li-re" tekintettem, aki komor arckifejezéssel meredt a társaságra. Ő nem drámain, de felsóhajtott, orrnyergét gondterhelten megvakarta. Ekkor fejét felém fordította, mélyen szemembe nézett. De ott csak tanácstalanságot és kétségbeesést, ha találhatott.
- Nem is tudom, srácok... Még csak tizenhat éves... - még mindig szemembe meredt, attól függetlenül, hogy szavait nem hozzám  intézte.
- Tizenhat éves korban én már réges-rég pornókat néztem, és persze tisztában voltam azzal, hogy mi is az a "szex" - Niall ilyen csípős nyelvezetét sem hallottam még, mióta találkoztunk. Csupa meglepetés volt.
 Mikor sejteni kezdtem terveiket, szívem először megállt, egy szívdobbanásnyira, majd eszeveszetten lüktetni kezdett. Fejem elvörösödött, zihálni kezdtem, szemeim kitágultak.
- Nem - ráztam meg a fejem, és hebegve, alig hallhatóan mondtam ki azt az egy szót.
- Ó, de, bizony - Niall vigyorogva és bólogatva közelített meg.
Amint közel ért hozzám annyira, hogy arcunk között, egy tenyérnyi távolság maradt csak; mélyen a szemembe nézve kimondta azt az egy szót:
- ZAP.

Összehúzott szemöldökkel meredtem először rá, több ideig is. Vigyora nem szűnt meg. Ezután végigtekintettem a többieken, akik mögötte voltak. Mindenkin más arckifejezés játszott, de egy érzés mindenki szemében fellelhető volt; az izgatottság, mely ott csillogott íriszeikben.
 Zavartan néztem újra közel lévő, kékellő szemek közé, majd reagáltam:
- N-nem tudom az micsoda... - dadogtam, hebegve és zavartan.
Mindannyian felnevettek, még Liam is kissé.
- Persze, hogy nem tudod, ezt mi találtuk ki - Louis megint összeakadó nyelvvel beszélt, és ekkor Harry ölébe teljesen belemászott már, amit szintén zavartan néztem végig.
- Ne aggódj, nem lesz semmi gáz - suttogta nekem Niall, és az, hogy olyan közel volt hozzám, meg a szemeiben észrevett biztatástól úgy éreztem, mintha egy meghitt pillanat lett volna.
 Biztató mosollyal bólintott is mellé, amit félénken viszonoztam, és nagyot is nyeltem ezután.
Nem tudtam, mire számítsak. Tényleg, fogalmam sem volt. Csak sejteni tudtam, mi lesz az elkövetkezendő események történései, és én magam is meglepődtem, mennyire is perverz agyam van...