Ten feet tall (novel; Ziall) X.

 Hi!!!

 Talán megint furcsa volt nektek az, hogy tegnap nem volt rész. Nos... Tegnap elég... kusza napom volt, a végén pedig egyenesen szörnyű, és képtelen voltam úgy írni. Időm pedig nem volt előtte.

 Úgyhogy csak ma tudtam hozni.

Egy jó és rossz hírrel is jövök. Kezdem a jóval.

A jó hír az, hogy nincs vége ennek a történetnek, a suli kezdetével, mint ahogy terveztem. Menni fog, tanév közben is, de - ez a rossz hír - semmiképpen nem tudok mindennap hozni részt, amiért nagyon sajnálom. De megérthetitek, hiszen most fogom kezdeni a középiskolát, fogalmam sincs, hogy mi fog engem várni ott, nem csak a tanulásra értve azt. Megpróbálok majd minden pénteken új részt hozni, hétvégeken pedig mondjuk új One Shot-ot, a regényeket, amik közül az egyik a jól ismert, Spider-Man - Larry Stylinson version lenne pedig lassan, de írogatni. Szóval nem kell aggódni, suli közben is meg foglak lepni titeket különféle történetekkel, meg új részekkel, ebben, és ki tudja; talán egy másik történetben is.

Ebben a részben végre már mindenki jelen lesz a 1D-ből, úgyhogy most mindenki örülhet; teljes a csapat.

Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek. Jó olvasást kívánok!

És kérlek, megörvendeztetnétek engem sok-sok kommenttel? Eléggé el vagyok kenődve, és nem csak a suli kezdés miatt... Kérlek, adjatok egy kis erőt. Előre is köszönöm.

Sok sikert és szerencsét kívánok az olyanoknak, akik, mint én, most kezdik a középiskolát; azoknak, akik nyolcadikba mennek - hisz' az egy nagyon nehéz év, tapasztalatom szerint -; és azoknak is, akik csak egyszerűen feljebb mentek egy évvel az általánosban, vagy a középiskolában. Szóval mindenkinek nagy-nagy-nagy erőt és ölelést küldök; és ne felejtsétek, mosolyogni ér!

 Ez az utolsó bejegyzésem a nyáron, ezzel is búcsúztatom. Viszlát nyár, hello tanév! 

És hello újabb történetek. :)

Azt hiszem ennyi is lenne a közlendőm. Még egyszer jó olvasást kívánok, enjoy! xxx

Ui.: Meg szeretném köszönni a sok-sok oldalmegjelenítést, a plusz feliratkozókat és kommentelőket. Azoknak is, akik egyszerűen csak olvassák blogomat, a háttérbe meghúzódva! Szeretem az összes olvasómat! <3

 Mikor először pillantottam meg Harry Styles és szüleinek házát, őszintén megdöbbentem. Ahogy Niall szívet hevesen lüktető módon karolta át megint a vállamat, és úgy néztük a Styles család otthonának helyet adó helyet, igazán furcsa, bizsergető érzést éreztem gyomromban. Mintha buborékok lettek volna ott, melyek a gyomrom falához néha-néha nekiütköztek volna. Majd mikor Niall elengedett, és elindult a bejárati ajtó irányába; mintha ezek mind szétpukkadtak volna. És furcsa módon, fájt is. Fájt, hogy a jelenléte nem volt ott velem. Ilyet sem éreztem, soha életemben.
 Még egyszer végignéztem a házon, zsebre dugott kezekkel. Hatalmas ablakok, hatalmas erkélyek, hatalmas garázs, hatalmas kert, hatalmas bejárati ajtó. Egyszerűen gyönyörű volt, és a kertben szebbnél szebb virágok hajladoztak, a szél néma, kis suhogására. Méhek virágporokat gyűjtögetve szálltak virágról virágra, madarak csicseregve repkedtek. Mintha meseország kertje lett volna. Biztos voltam abban, hogy Harry anyja nagyon szeretett kertészkedni. És jól is csinálta.
- Hé, Zayn! Hogy vagy? - Harry rekedtes, kedves hangjára eszméltem fel, mely kissé hangosabb volt, tekintve azt, hogy a bejárati ajtónál állt, kedvesen mosolyogva. Majd szépen, lassan, kimérten sétált felém, majd mellém állt, karba tett kezekkel meredt arra, amire én is, bár akkor már őt néztem.
Egy ideig ez ment; ő nézte a nagy házat, egy kis mosollyal a száján, én pedig zavartan őt. Majd lepetten pislogtam párat, mikor hirtelen felém fordulva megszólalt:
- Tetszik? - biccentett, egy gödröcskés mosollyal a ház felé.
Torkot köszörülve néztem még egyszer végig az egész házon és kerten.
- Igen, tényleg nagyon... jó - valami menőbb szóval akartam elődrukkolni, de végül nem sikerült - nem nagy meglepődésre.
 Kedves mosollyal bólintott egyet, majd megköszönte.
- Köszi, a helyzet az, hogy tényleg sok munka volt vele. A tetőn például nagyobb viharok esetén folyton lyuk lesz, nem beszélve a kertről, mely... - zavartan húztam össze szemöldökömet, majd közbevágtam, ugyanolyan zavart hanggal.
- Várj...- hagytam egy kis szünetet. - Ez a Te házad? Egyedül élsz itt? - Azt gondoltam magamban, hogy de egy idióta vagyok, hogy azt hittem, Harry húsz évesen még a szüleivel él. Atyaég.
 Vigyor terült szét arcán, majd bólintva válaszolt:
- Igen, ennyire meglepő? - még mindig vigyorgott.
Megint elvörösödtem, zavaromban. Ez de gáz.
- N-nem... Dehogy... - dadogtam.
 Apró nevetés hagyta el a száját, majd ő is átkarolt úgy, mint Niall, és elkezdett így húzni a bejárati ajtó felé, mely tárva nyitva állt. Testemben nem jött elő az a bizsergető érzés, mint a szőke hajú haverjánál. Pedig már vártam.

Harry, miközben beljebb invitált a házba, fecsegni kezdett.
- A srácok imádni fognak Téged, hisz' Niall alig volt veled két órát, mégis le van nyűgözve. Nem tudom, hogy csinálod, de az embereket nagyon jól tudod vonzani. Nem is értem, New York-ban miért nincsen barátod, barátnőd, vagy csak haverod... - ennyire emlékszek, hisz' a többi részére nem figyeltem.
Az előszobában álltam, és állam a benti látványtól is majdnem a földet súrolta. Már az előszoba is oly' annyira letisztult volt, és az egészből sütött valahogyan az, hogy itt egy srác lakik. Barnás, csokibarnához hasonló falak voltak, rajta fekete képkeretekben családi fotók. Ugyanilyen fekete színű cipőtartó, s ruhaakasztók. Fekete alapon, fehér mintás szőnyeg borította a mogyoróbarna színű, csempézett padlót.
 Ahogy beljebb mentünk, egyből a hatalmas nappaliba jutottunk, melyben ugyanolyan színek uralkodtak, mint az előszobában, talán pár fokkal világosabbak voltak. Plazma tv, hatalmas üvegablak.
- Harry, ébreszd már föl, szegényt, a végén még egy légy beleszáll a szájába - csak halványan érzékeltem Louis kissé leereszkedő hangját.
- Látom, a ház belülről is kezd megnyerni magának - kuncogott fel mellettem Harry, Louis megjegyzését figyelmen kívül hagyva.
Nagyot nyelve ráztam meg fejemet, és pillantottam Harry, kedvesen mosolygó arcára.
- Wow - csak ennyit tudtam kinyögni, a szemébe nézve.
Erre mindannyian felnevettek, Harry talán még zavarban is volt kicsit. Biztosan hatalmas munka volt ezt mind felépíteni, majd fenntartani.
Nagyon tiszteltem ezért őt.
- És hol dolgozol, hogy ekkora nagy házat fenn tudsz tartani?- kérdeztem érdeklődve, még mindig a szobát bámulva, minek kanapéján és foteljain a többiek hevertek. Egy nagyobb üvegasztal volt középen, melyen különféle csemegék voltak, popcorntól kezdve, a gyümölcsdrazséig. A tv egy vígjáték beállításait mutatta; feltételeztem, hogy filmet fogunk nézni. Megmagyarázta akkor ez azt, hogy miért volt annyira sötét a szobában. A függönyök el, a redőnyök pedig le voltak húzva. Egy éjjeli lámpa fénye világította be a helyet, eképpen tudtam látni a szoba részleteit, abban a narancssárgás fényben.
- Egyenlőre még sehol, főiskolára járunk együtt, ami Edinburgh-ben van. A szüleim segítenek pénzzel, míg el nem végzem azt - bólintva, csillogó szemekkel reagáltam.
Tényleg tiszteltem Harry-t. És a többieket is, valamilyen szinten.
 Viszont egy embert még nem ismertem közülük.
Egy kedves mosollyal reagálta Liam a ráirányuló figyelmemet. Mélybarna színű szemei voltak, ezt ki tudtam venni valamennyire, abban a fényben. Rövidebb haja, mely elől zselével fel volt állítva. Angol zászlós, fehér trikóban volt, és olyan fekete farmerban, mint én.
Jófejnek tűnt. ( Ez menő volt ugye? A "jófej". Mert egyébként úgy tudnám leírni, hogy kedvesen, szinte azt üzenve a szemével nézett, hogy "gyere ide, nem harapok". De ez túlságosan bizarrnak gondoltam. )
 Harry apró lökéseire eszméltem fel, és Liam kedves, lágy hangjára, mely mélyen csengett.
- Gyere már ide közénk, nem fogjuk leharapni a fejedet.
Újabb pirulás következett be nálam, de ezt a homályos fényben nem lehetett látni.
Harry egészen a kanapé közepéig lökdösött el finoman, majd Liam és Niall közé ültetett le. Ő a jobb szélső fotelre ült, a bal szélső fotelen pedig Louis hevert, kezében egy popcorn tál. Ahogy jobbra fordultam, megláttam Niall kezében is egyet. Megérezhette bámulásomat, mert kedves mosollyal nyújtotta felém azt, de én csak megráztam a fejemet, azt üzenve, hogy nem kell.
 Amíg Harry ügyködött a film beállításával, miközben Louis próbált neki segíteni - ahogy észrevettem, új volt nekik még ez a beállítás dolog, és nem is értettem a dolgot, de gondoltam, majd később rákérdezek -, addig fejemet balra fordítva néztem rá Liam-re. Meglepődtem, mikor észrevettem, hogy eddig egész végig engem ajándékozott meg figyelmével.
Kedvesen elmosolyodott, ahogy szemébe meredtem. Kissé zavart voltam, de ettől függetlenül visszamosolyogtam.
- Liam Payne - nyújtott kezet, amit viszonoztam.
- Zayn Malik - kedvesen biccentettem még felé. ( Ez is menő, nem?  A biccentés. )
- Harry, ne arra menj, hanem... Nem! Ne arra! Ahhh... - a Larry páros még mindig szenvedett a filmmel, amit érdeklődve figyeltünk hárman. De ahogy észrevettem, Niall elvolt a popcornnal.
 Vállat rántva dőltem hátra, és nyújtottam jobb karomat Niall ölében lévő popcorn tál felé.
Nagy maroknyi popcornt vettem ki, majd Louis és Harry veszekedését figyelve nyomtam számba azt. Esküszöm, jobb, mint egy film.

Mikor el kezdtem rágni a számba nyomott popcorn darabkákat, két torokköszörülést hallottam meg. Mindkét oldalamról.
Még mindig teli szájjal néztem egyszer Niall-re, egyszer Liam-re, és meglepve fogadtam kissé elpirult képüket, melyet csak így, ilyen közelről lehetett csak látni, tekintve a szegényes fényt. Amit még furcsálltam, hogy mindkettejük alsó ajkát beharapva nézett lefelé.
 Nem értettem a helyzetet.