Ten feet tall (novel; Ziall) IV.

 Hi!

 Meg is hoztam a következőt, hisz' elérkezett az a bizonyos "holnap", melyet tegnap emlegettetek. :)

Újabb főfőfőszereplő jelenik meg, már kezdenek belendülni az események. Persze még messze vagyunk az igazán nagy csattanótól, de azt hiszem nyugodtan tudom azt nyilatkozni; ez a rész eddig a legeseménydúsabb.

 Őszintén tartok a véleményektől, hisz' tényleg nem szeretnék csalódást okozni senkinek. 

Nos, remélem tetszik majd Nektek.

Nincs is több hozzáfűznivalóm; jó olvasást kívánok, és ne felejtsetek el komizni! Jól esik, mikor érkezik egy komment, melyben leírják a véleményüket az adott részről, vagy az egész történetről.

 Kérlek, ne féljetek közölni velem kritikát, esetleg dicséretet; hisz' ezektől fejlődök. Tudni szeretném mindenkitől, aki csak olvassa a blogomat, hogy mit gondol, s érez, jelen esetben erről a történetről.

Szóval tényleg ne féljetek kommentelni, nyitott vagyok bármire! :) Enjoy.xxx

Ui.: Remélem nem baj, hogy Zayn karaktere ennyire érzékeny. Tartok attól, mit gondoltok a történetbeli karakteréről. 

 Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Egy igen jól kinéző srác éppen flörtölni próbált velem? Tényleg jól vettem a jeleket, miszerint el akart csábítani?
Féloldalas vigyorából és amolyan "tudom, hogy szexi vagyok, és azt is tudom, hogy megnyertelek téged" tekintetéből ezt tudtam leszűrni. Egy gödröcske jelent meg arca egyik oldalán, tekintettel arra, hogy csak féloldalasan vigyorgott rám szüntelenül.
 Csak meredtem rá, majd végül felém nyújtott kezeire. Lefagyva mértem végig, és el kellett könyvelnem magamban; még a keze is szebb az enyémnél. Nagy, férfias, és van rajta pár kis tetkó. Még meg sem érintettem, de sejtettem, hogy selymes.

 Éppen zavartan köhintve nyújtottam volna felé jobb kezemet, hogy a nevem kíséretében megrázzam; már csak pár centi hiányzott, hogy megérinthessem, mikor újabb furcsa dolog történt.
- Harry, mi a fa... - egy karamell barna, elöl felálló hajú - gondoltam a zselézéstől, mi mástól is? - srác jelent meg az említett mellett, és még ki tudtam venni kissé magas hangját, melyben még is volt valami rekedtes, mély frekvencia.
Lepetten pislogtunk egymásra a sráccal pár másodpercig; így meg tudtam azt is állapítani, hogy milyen szép, tengerkék színű szeme van. Ezt az érdekes procedúrát, ő szakította félbe, azzal, hogy Harry-re nézve - ki már rendes vigyorral bámult engem, és jól szórakozott azon, hogy kezem még mindig a levegőben "lebegett", lefagyva - megszólalt.
- Hazz, már megint pasikat szedsz fel? Ez a srác vagy tizenhét éves lehet, ha nem kevesebb, hagyd már szegényt - fojtott hangon, unottan beszélt hozzá, de én ettől függetlenül persze meghallottam, és kissé zavart, hogy előttem beszélnek így rólam.
- De Lou, nézd már meg milyen jól néz ki, nem mehettem csak úgy el mellette - "Hazz" szintén "Lou" felé fordulva beszélt, fojtott hangon, habár izgatottan.
Fejem pirulva szegtem le, eddig levegőben lévő karomat letettem jobb combomra.

 Egy ideig ment még közöttük ez a fojtott hangon szóló vita, mely persze rólam szólt, mikor meguntam.
Köhintve hívtam magamra figyelmüket, ami miatt kissé zavarba jöttem, de erőt vettem magamon, és megszólaltam.
- Zayn Malik - nyújtottam Harry nevezetű srác felé kezemet, újra.
Az egy hatalmas vigyorral reagálta tettemet, szemében látni véltem egyfajta izgatott csillogást, melytől mosolyognom kellett.
- Még mindig Harry Styles - vigyorgott szüntelenül, kissé elvicceskedve rázta meg kezemet.
Számat apró nevetés hagyta el, majd bólintottam egyet.
 Ekkor tekintetemet a "Lou" nevezetű srácra tereltem, és szemöldökömet zavartan húztam össze, mikor szúrós tekintetével találkoztam.
Pirosló arccal nyújtottam felé is jobb kezemet.
- Zayn... - félbeszakított.
- Zayn Malik, ja. Hallottam - egy szemforgatás kíséretében elsietett, arról, amerről jött.

Szomorúan néztem utána, azt hittem sikerül minimum két barátot szereznem végre, ezzel egy újabb és jobb szintre lépve életemben.
- Rá se ránts, Zayn! - hirtelen néztem újra a göndör srác felé, és igazán meglepődtem, mikor megláttam kedves mosolyát, s tekintetét. Így sokkal jobban nézett ki - állapítottam meg.
 Viszonoztam kedves mosolyát, szeme erre felragyogott. Nem értettem a dolgot.
Izgatottan ült le mellém, az eddig üres helyre, és jobb, nagy tenyerét ráhelyezte bal combomra - helyesbítve rácsapott, melytől kissé összerezzentem.
Egy ideig pirulva néztem kezét, de rekedtes hangjára visszanéztem rá.
- Na, és Z, mesélj magadról! - meglepődtem azon, hogy már is egy becenevet adott nekem.
 Ez a srác csupa meglepetést okoz nekem, és még egy órája sem repülünk. Mi lesz itt hét óra múlva? Atyaég.
- Hát... - zavartan néztem el, igen közel lévő arcáról, s dadogva folytattam. - N-nem v-vagyok e-egy érdekes sze-emélyiség...
Öblös nevetéssel reagált, amit nem értettem.
- Fogalmad sincs, mennyire édes vagy jelenleg, ahogy dadogsz - majd megnyalta száját, és újra a féloldalas vigyor került arcára.
Még jobban elpirultam, nem voltam hozzászokva ennyi bókhoz. De azon mélyen elcsodálkoztam, mennyire is bejött nekem ez az egész. Nem undorodtam, és nem is ijedtem meg, a jelenleg mellettem ülő fiútól, annak ellenére, hogy azt hittem, nem vagyok meleg.
Ekkor jöttem rá, hogy én valószínűleg meleg vagyok. Vagy biszex.
 Ez még nem volt teljesen tiszta.

Annyira letaglózott ez a tény, hogy észre sem vettem a könnyeket, melyek szememből akartak kifolyni.
- Hé, jól vagy? Mondtam valami rosszat? Megbántottalak? - Harry aggódó hangja csupán alig tudott eljutni zavart elmémbe, mintha egy üvegen keresztül hallottam volna azt.
Elrévedő pillantással suttogtam azt a mondatot, mely miatt kis, szívbe markoló érzés fogott el:
- Meleg vagyok.
Apró simogatást kaptam combomon, és ahogy ránéztem a göndörre, egy elnéző mosolyt is. Valószínűleg tudta milyen érzés ez, hiszen neki is egyszer rá kellett jönnie erre.
- Ezzel nincs semmi baj, Z - biztató mosoly, s pillantást küldött felém, és szavaiban próbáltam hinni.
Próbáltam, igazán. De még meg kellett emésztenem. Habár sejtettem valahol, ezelőtt is, csupán most tudatosult bennem igazán.
 Csak képzeljétek el a helyzetemet. Mit tennétek, ha egyszer csak tudatosulna bennetek az; hogy melegek vagytok? Hogy egy azonos nemű társatok bizony tetszik nektek, még az is, aki a repülőn flörtölni próbál veled, elég közönségesen. Csak képzeljétek el.
 És most válaszoljatok. Mit tennétek a helyemben?

***

 Pár óra elteltével úgy éreztem magamat, mint egy zombi. Egy fáradt, éhes zombi, tekintettel arra, hogy utoljára csak reggelit ettem, még otthon, mely lehetett vagy öt órája. Jelenleg ebéd idő is elmúlt, gyomrom pedig automatikusan korgott, hiszen tudta; elérkezett az.
A fáradtsághoz talán még a mellettem folyamatosan beszélő és érdeklődő Harry Styles is rásegített, aki kellően le tudott foglalni kérdéseivel. Mesélt arról a "Lou" srácról is, akinek a nevét is megtudtam; Louis Tomlinson. Legjobb barátok voltak, már egészen kiskoruk óta, azonban duójukhoz pár éve csatlakozott két plusz srác is, valami Niall Horan és Liam Payne, azt hiszem. Olyan lelkesen beszélt róluk, hogy nem nagyon értettem, azonban nem akartam visszakérdezni, aranyos volt, ahogyan így beszélt róluk.
 Mesélt arról is, hogy egészen születésétől kezdve Tiree-ön él, amit igen meglepve fogadtam.
- Tiree? Az a kis, skót sziget? - tekintettel arra, mennyire népszerűtlen, és mennyire kevesen élnek ott, nem számítottam arra, hogy pont ott él.
- Igen, ezért miután leszálltunk Glasgow-ba, még egy repülő út vár ránk Lou-val... - zavartan méregetett, nem értette mire akarok kilyukadni.
Hihetetlen! Megismertem egy srácot a repülőn, akivel egy szigeten fogok tartózkodni, a nyár végéig.
 Ez sem lehetett véletlen.
És bizony, nem az volt.
- Anyáék oda küldtek nyaralni, a nyár végéig! - Az elmúlt órákban megemlítettem neki, hogy anyáéknak köszönhettem a nyaralást, mellyel csak úgy megleptek, azonban nem említettem meg azt, hogy hová is megyek majd.
Ezért hihette azt, hogy biztosan valahol, Glasgow környékére fogok majd menni. Gondoltam, tisztában van azzal, mennyire nem ismerik azt a szigetet, ahol született.
Izgatottan csillant fel neki is a szeme, mikor felfogta izgatott szavaimat.
- Neee - nagy vigyor terült szét arcán, amit viszonoztam.
- Deee.
- Pacsit ide! - mutatta fel tenyerét, amibe készségesen bele is pacsiztam, kissé nevetve.
Legjobb barátjával az én "hazámban" nyaralt, én pedig most az övéjükben fogok.
 Ebben éreztem enyhe iróniát, de tudtam; ez az egész nem lehetett véletlen.
Soha nincsenek véletlenek.