Ten feet tall (novel; Ziall) III.

 Aloha!

Remélem még utolsó szálig kihasználjátok a nyarat, és mindenki jól van.

El is hoztam a következő részt; sajnálom, hogy ilyen későn hoztam, de egész napos családi program volt, és igaz, hogy már tegnap elkezdtem a rész elejét, azonban ma még be kellett fejeznem.

Szóval itt van, és mit is tudnék hozzá fűzni... Oh, igen! Végre megjelenik az egyik főfőfőszereplő, aki fontos lesz a történetben Zayn életében.

Pár dolgot az elején Tiree-ről a wikipédiáról szedtem, ezt azért tartottam fontosnak leírni, mert szerintem ez így fair. Onnan szedtem, amit előző részben belinkeltem.

Nos, nagyon remélem, hogy tetszeni fog; köszönöm a biztató kommenteket, nem gondoltam volna, hogy ennyire megnyer ez a történet, ennyi embert... Szóval köszönöm.

Holnap akkor érkezek a következővel, és mivel holnap egész nap ráérek; gondoltam írok is majd egy One Shot-ot... De ezt nem ígérem, csak tervezem, de sajnos nem mindig minden úgy szokott alakulni, ahogy én azt tervezem.

Őszintén izgulok a reakciók miatt, hisz' nem szeretnék csalódást okozni.

Jó olvasást kívánok, és ne feledjétek; komizni ér! ;) Enjoy. xxx

 Tiree. A sziget, melyet csak "a hullámok alatti területnek" becéznek, tekintettel arra, milyen alacsony. Úgy tartják, ez a sziget Skócia legnaposabb helye, és itt esik a legkevesebb eső, ugyanakkor egyike a legszelesebb területeknek. Ennek okáért ez Skócia szörföseinek fellegvára. El se hiszem! Szörfösök... Ezek szerint megtanulhatok szörfözni is. Imáim úgy tűnik eljutottak úti céljukhoz.
Hogy honnan tudom ezeket az infókat? Elég volt egy laptop, internet, és a wikipédia. Nem volt nehéz rátalálni, több képet is kiadott a Google. A Google azt hiszem mindenre választ tud adni.
Szóval nem volt nehéz dolgom, és ahogy reggel, kómásan eszembe jutott az utazás, az eddig számomra ismeretlen sziget; rögtön elkezdtem az előbbi procedúrát. Őszintén meglepődtem azon, hogy álmaim szigete, bizony megelevenedett. Egész végig itt volt, míg csak álmodoztam egy ilyen helyről, és az, hogy szüleimnek pont ott van egy ismerőse, egy sokat jelentő ismerőse; az nem lehet véletlen.
Azt mondják, nincsenek véletlenek. Azt hiszem, ebben ekkor kezdtem el igazán hinni.

Azonban tartottam attól, hogy mi lesz ott, féltem a csalódástól. Úgy éreztem, nem vagyok képes még egy csalódást túlélni. Mélyen bíztam abban, hogy ez az utazás nagy kaland lesz, de mégsem várhattam el azt, hogy az életem hirtelen egy filmre hasonlítson.

Délben fejeztem be az információgyűjtést, a korgó hasam hatására. Teljesen kiment a fejemből az evés, agyam a jövőbeli eseményeken pörgött, és az olyan jelentéktelen dolgot, ami ekkor annak tűnt, mint az evés; teljesen elnyomta.
Sóhajtva álltam föl íróasztalom székéről, nagy lépésekkel átszeltem azt a kis helyet, mely az ajtómig vezetett, a lépcsőkön pedig ugyanilyen hangosan és gyorsan robogtam le. Ahogy leléptem az utolsó lépcsőfokról is, orromat rögtön megütötte egy isteni illat, mely feltételeztem, a konyhából jött.
- Jó reggelt Álomszuszék, azt hittem már sosem jössz le - anya kissé megvető hangján, derekára helyezett karjain, kontyba fogott haján és konyhai kötényén csak meleg mosoly tudott elterülni arcomon. És az, hogy azt hitte, idáig aludtam, nem zavart. Nem volt kedvem magyarázkodni, így hagytam, hogy azt higgye, a "kicsi fia" idáig képes volt aludni. - Mindjárt kész az ebéd, paradicsomos csirke lesz, fűszeres krumplival, a kedvenced. Már csak pár perc - egy meleg mosolyt, és egy anyai puszit kaptam arcomra, mielőtt visszasietett a konyhába.
Az ilyen pillanatokért érdemes élni, ilyenkor mindig jóleső melegség terjed szét egész testemben, majd állapodik meg szívemben.

***
*2014. 08. 01.*

 Végül ez is eljött. Az indulás napja.
Mikor a repülőtéren búcsúzkodtak tőlem szüleim, engem egyáltalán nem zavart a túlzott, szoros ölelésük; a századszorra elmondott szavak, s mondatok, melyeket figyelmeztetésképpen tanácsoltak nekem; nem zavart az sem, ahogy könnyező szemekkel hajtogatták folyamatosan nekem azt, hogy szeretlek.
És ahogy átjutottam az ellenőrzésen, még mielőtt besétáltam volna a repülőgépbe, egy pillanatra visszanéztem rájuk. Ekkor én is elérzékenyültem, könnycsatornáim újra működésbe léptek. Ahogy apa anyát szorosan átkarolta, kezüket összekulcsolta; illetve ahogy anya zokogva mondogatott valamit apának folyton, miközben Ő nyugtatóan suttogott valamit fülébe, és simogatta; furcsa érzés tört rám. Nem is egy, hanem többféle.
Volt ott olyan, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen jó szüleim vannak; volt ott olyan, hogy én is szívesen bújnék így össze valakivel, miközben elképzeltem, ahogy párommal gyerekünket ugyanilyen könnyes tekintettel nézzük, miközben nagyként már egyedül száll fel egy repülőre, hogy elutazzon.
És végezetül egyfajta nosztalgia is elfogott. Úgy éreztem, mintha a múltamat, a régi, rossz énemet készülnék elhagyni, és egy jobba belépni.
És így is volt.

Nagyot sóhajtva fordultam meg tengelyem körül, majd nagy léptekkel indultam el a repülőgép bejáratának irányába.
Ez egy új kezdet. Egy kezdet, melyet nem halaszthatok el, még ha szüleim hiányozni is fognak nekem.
 Néha, áldozatot kell hozni az életben. Az enyém a régi énem eldobása volt, mellyel a jobb énemet tárult karokkal fogadhattam magamba.

Menni fog.

***

 Zihálva nyitottam ki szemeimet, mikor végre a vezető mély hangja bejelentette; a repülő egyenesen halad tovább, szabadon lehet sétálni a "fedélzeten".
Az ülésem két karfájába mélyesztve körmeimet, összeszorított szemekkel tűrtem a felszállást.
Soha nem voltam még repülőn, és ugyan nem is voltam tériszonyos, mégis valamiért megviselt ez. Szörnyű volt, ahogyan a repülő gravitációt legyőzve szállt egyre följebb; úgy éreztem a fejem belesüpped az ülésem fejrészébe.

Remegő kezekkel csatoltam ki övemet, miközben aprókat lélegeztem ki és be, megnyugvásom érdekében. Csukott szemekkel dőltem vissza, fejemet az ülésem fejrészén támasztva, jobb kezemmel fekete színű hajamat átszántva, miközben számon egy megkönnyebbült mosoly ült.
 Volt akkora szerencsém, hogy senki nem ült mellettem, de ahogy kissé körülnéztem felszállás előtt; nem sok ember volt azon az osztályon, hol én tartózkodtam. Persze nem bántam, amennyi történetet hallottam az idegesítő emberekről, kik a mellette ülőt örömmel idegesítették; éppen elég volt ahhoz, hogy elkezdjek reménykedni abban, hogy senki nem fog ülni mellettem. Szerencsére be is vált.
Csak hallgattam a kissé behallatszott repülő hajtóműveinek hangját, még mindig ugyanolyan pózba, annyi különbséggel, hogy számon már nem égett semmilyen mosoly.

Relaxálásomból azonban egy rekedtes hang húzott ki, mely közvetlen mellettem hallatszott, ebből következtettem le, hogy nekem szólt.
- Jól vettem észre, hogy Neked ez az első utazásod repülőn?
Ijedten pattantak ki szemeim, szívem megint hevesen kezdett el lüktetni, az idegen hang hatására, mely sajnálatosan annyira megijesztett, hogy egy kis beszari gyereknek éreztem magamat.
Én ültem az ablak melletti ülésen, és az üres hely, mely nekem balra helyezkedett el; annak bal karfája egy izmos, tetkókkal teli karokat tarthatott, melyhez egy huszonévesnek tűnő srác teste tartozott.
 Ahogy belepillantottam intenzív, smaragdzöld szemeibe, féloldalasan elvigyorodott, így kivillant tökéletes fogsora. Ahogy jobban végigmértem, nyelnem kellett, hisz' sajnálatosan könyveltem el magamban; itt van még egy olyan srác, aki százszor jobban nézz ki nálam.
Fekete tapadós farmer, formás lábain; fekete színű póló, mely ugyan bő volt, mégis valahogy ha ránézett az ember; tudta, hogy ez a póló izmos testet takar. Göndör, gesztenyebarnás színű haja volt, mely keretezte kisfiús, mégis férfias arcát.
Tagadni sem tagadhattam mennyire zavarban voltam, hiszen Ő sem tétlenkedett, egész testemet átható tekintetével olyannyira végigmérte, hogy magamat meglepve; paradicsom vörösbe váltott át az arcom.
Majd ekkor szemét újra az enyéimbe fúrta, és egy flörtölős vigyorral jobb kezét nyújtotta felém.
- Harry Styles.