Hey Bébibogyók! :) (Remélem nem gond, ha így foglak mostantól szólítani Titeket.)
Egy-két információval jöttem most hozzátok, csakhogy tudjátok, mi is folyik jelenleg, amely az írásaimhoz kapcsolódik.
Szóval a helyzet az, hogy az utolsó hetekben Kaedével együtt nagyban elkezdtünk írogatni egy sztorit Violence néven. Tényleg, amikor csak volt időnk, írtuk ezerrel, hogy meglegyen az ünnepekre. És igen, meg is történt, az első rész Ghost néven ki is került kezeink közül, amelyet a Larry Christmas blogon el is olvashattok már.
És a folytatásokat ott tudjátok nyomon követni.
Ez egy trilógia: Ghost, Lightning és Strong címeken.
Nagyon izgulunk bloggerina társammal együtt a reakciókhoz, hiszen egy elég komoly témát fogtunk meg - csakhogy adjunk egy kis "leckét" az ünnepekre nektek a jövőben, hahaha.
Egy a lényeg: menjetek, és olvassatok; mind más csodás írók történeteit, és a miénket is, hiszen nemhogy maguk a sztorik létrehozói dolgoztak ezen a blogon sokat, hanem Becca Prior is, aki tényleg baromi sokat gürizett azért, hogy ez az egész ebben az évben újra összejöhessen.
Ennyit is szerettem volna, egy kis gyors reklám.
És nemsokára újratalálkozunk!
N. G. xoxo
Háth végeztem vele és Jézusom gyerekek!
VálaszTörlésEz egy történet, amin garantáltan sírni fogsz, amin gyűlölködsz és szeretsz, amin keresztül életed minden fájdalma felrémlik egy-egy pillanatra. És ami nélkül mégis szégyen, ha élsz. Mert minden egyes történet elolvasásával több az ember, ha levonja a tanulságot. Itt pedig volt bőven elgondolkodtató és megfogadandó.
Először is, Köszönöm <3
Büszke vagyok rátok, hogy ezt megalkottátok nekünk, magatoknak. Minden kis olvasónak. Mert ez egy nagyon fontos momentum volt az én életemben legalábbis.
A karakterek kodolgozottak voltak, ez tetszett.:)
Szerettem Harry ragaszkodását, még akkor is, amikor mindenki más veszettnek mondta volna a helyzetet.
Szerettem Lout, aki a nehézségek ellenére is meglátta a fényt(mondjuk kétlábon jár és Harrynek hívják.. ts). Becsülendő, ha valaki felismeri a hibáit, noha ezzel együtt sem megbocsájtandó egy ilyen tett! De idővel mindenen túl lehet lépni, főleg ha akarják is. És Lou akarta. Szóval büszke vagyok rá. <3
Nem igazán tudok most még mit mondani, le vagyok amortizálva és igyekszem nem egy szörnyszülötté bőgni magam kora reggel.
A legviccesebb az, hogy a lezárultság érzését érzem (és higgyétek el, nem a "vége" felirat miatt). Annyira tombol bennem egy kopárság. Érzelmileg le lettem csupaszítva. Valahol ott állok, ami már a semmi után van. A búcsúzás után, amikor mindenki szétszéled, de te még ott maradsz, az emlékek még benned élnek, de tudod, hogy itt zárul minden és nincs tovább.
Nem hazudnék, ha azt mondanám kívánom, hogy legyen tovább. De ez puszta önzőség volna, mert ez így tökéletes ahogy van.
Biztos nem hibátlan (valaki más szemén keresztül lehet van benne hiba, mint az életben úgy általában mindenben), de ez teszi tökéletessé, az én szememben biztosan. :')
Tényleg nem tudok már mit mondani. Talán csak annyit, hogy ideje elengednem az érzést, ideje nem ott állnom a búcsúzás helyszínén, hanem nekem is tovább lépnem. De megnyugtatlak benneteket, hogy ez mind, amit ti nekünk alkottatok, örökké bennem fog élni. Mert már a részemmé vált. Egy igen szerves részemre csatlakozott, és az a szívem. Az a törött kis valami, amiket ilyenek fognak össze. :)
Belül pedig a szeretet van. Ez iránt a történet iránt, Irántatok, akik megírtátok illetve Becca iránt, akinek hatalmas hálával tartozunk, hogy idén is összejöhetett a kis csipetcsapat, ezen a blogon, a szeretet ünnepén.:))
Jó, megint eltértem. De akkoris imádtam. Fenomeniallös volt.;)
Minden kalapom le előttetek.:)
Ugyan nem sokat mondom, de Köszönöm az élményt. <3
Millió puszi és ölelés,
Bogicca :)
Még egyszer köszönöm, köszönjük...
TörlésHálásak vagyunk!
<3
N. G.