2015. október 24., szombat

Runaway (Larry) - styles sophie

Heeey!
Rég voltam itt, nemde?!
Remélem még van itt valaki, haha.
 Oké, fogalmam sincs, hogyan kezdjem... Körülbelül két hónapja... Több, mint két hónapja jelentkeztem utoljára, amely... Nagyon durva.
Tudjátok, tizenhárom-tizennégy éves lehettem, amikor elkezdtem blogolni, mint írni itt, ezen a webhelyen; és pár nap múlva betöltöm a tizenhatot... Egyszerűen csak furcsa érzés ez az egész.
Végigkísérte pontosan az életem legnehezebb időszakát - végigkísértetek, és kommentjeitekkel bearanyoztátok mindig a napjaimat.
 Bevallom; megfordult a fejemben, hogy befejezem, mert nem, egyszerűen nem ment. Nem volt ihlet, sem erőm... Főként erőm.
 A nyár végére olyan mélyen lesüllyedtem a gödrömben, hogy még az írás sem okozott számomra megenyhülést.
Aztán elkezdődött a suli; és - furcsa, tudom, de - helyrehozott.
A legelső hetek a poklok voltak. Vívtam a magam harcait, sokszor kerültem padlóra - helyesbítve már a padló alá... Azt hittem, hogy oké, kész, vége; nekem nem kell ez az élet - szóval igen; bevallom, hogy borzalmasan szörnyű dolgokat tettem magammal, de ahogyan telt az idő, az iskolában nagyobb lett a követelmény, és többé nem lett időm ilyeneken agyalni.
Helyrehozott, mert elterelte a figyelmemet; helyrehozott, mert mindig, mindig fel kellett kelnem reggel, és elindulni, minden apelláta nélkül.

 És most már ki tudom jelenteni: jobban vagyok.
Végül össze szedtem a bátorságomat, és jelentkeztem az iskolaújságba, majd az énekkarba is; mert életem két fénypontja a zene és az írás.
 Szóval türelmesen bántam magammal, ha nem ment az írás, nem csináltam; amikor ment, kihasználtam... És így sikerült apró részekben összeállítani jó pár sztorit - helyesbítve elkezdeni; csak ezt az egyet tudtam eddig befejezni.
 De haladok.
Tudom, nehéz eset vagyok; és baromi sokat kell néha várnotok arra, hogy végre valahára jelentkezzek valamivel; de kérlek, ha ténylegesen szerettek olvasni - ami önmagában WOAH -, akkor értsétek meg a helyzetemet.
 A legjobbat próbálom mindig kihozni magamból.

Huh... Nagyjából sikerült összefoglalnom, mi és hogyan történt.
És a most hozott sztoriról egy apró szót: tizenegy oldal lett, valahogy sikerült ennyit összehoznom; de nem tudom nevezni regénynek. Ez inkább egy nagyooon hosszú One Shot lett, amelyet styles sophie-nak szeretnék ajánlani - vagyis konkrétan neki írtam, mert még naaagyon régen ő kért egy Larry sztorit a Wishes-ben. :)
Őszintén remélem, hogy nem csalódtál; ennyire futotta csak, haha.

 Nem tudom, olvastátok-e, de még jó pár hete érkezett egy kommentem, amiben megkérdezték, hogy mégis hol vagyok, jövök-e még stb... És azt válaszoltam, hogy türelem, nemsokára jön a meglepetésem.
Nos, mit szántam meglepetésnek??
Először is a visszatérésemet mindenképp, haha. Másodszor is, ezt úgy akartam megtenni, hogy agyonbombázlak benneteket történetekkel; de már fentebb említettem, hogy miért is nem jött ez össze...
Sok sztorim van, igen; de még be kell fejeznem őket.
 De megígérem, hogy igyekszem; ha még nem untatok meg, és szeretnétek olvasni. :)
Kérlek, ezt mindenképp jelezzétek kommentben, hogy tudjam ezt. :)
Ha még szeretnétek, nemsokára jelentkezem...
Jó olvasást!!!
All the love as always, N.





6:59


 Ennyit ütött az óra, amikor Harry íriszei kipattantak. Álmos tekintetével nézett körbe, miközben könyökére támaszkodott, de a lehúzott redőnyök miatt csupán a sötétség fogadta. Ezt a fekete ködöt természetesen már átlátta, hiszen éjjel szemei hozzászoktak ehhez a helyzethez - de mégis; gyomrában volt valami furcsa görcs ezt felfogva.
 Lustán feküdt vissza a hátára, és a már hosszúra nőtt, hullámos hajába túrt; kissé elsöpörve arcából, hogy ne zavarja.

 Hétfő volt.
A nap, amit a leginkább rühellt; a nap, amire leginkább fel szokott készülni - például minden vasárnap este extra időt fordít hajára, még ha másnap sokkalta nagyobb gondot tekintenek is számára kövér tincsei. El kezdenek szállni, hatalmassá duzzadni... Egyszóval Harry-nek mindig meggyűlik velük a baja.
 Szóval miután végre kimászott a pihe-puha ágyából, világosságot teremtett szobájában, azaz felhúzta a redőnyöket - amely procedúra miatt majdhogynem meg is vakult persze -; azután realizálta csak a tükörben, hogy "igen, ma is rossz-haj-hétfő-nap van".
Viszont nincs az a pénz, amiért lenyíratta volna ikonikus gesztenye barna haját, ebben is biztos volt; hiszen ahogy mindig mondják az emberek: az utálat egyenlő a szeretettel.
 Ő is így volt vele.
 Számára a szégyen az volt, hogy egyelőre csakis egy dologba, vagy ha pontosítani akart két dologba volt szerelmes... Az egyik tényező a fentebb említett haja, míg a másik tényezők a különleges cipői voltak magán: férfi csizmák, de leginkább a magasabb sarkakkal, csillogó színekkel ellátottak.
 Igen, sosem volt fiús avagy férfias. Az általános iskolájában míg, ha megjelent, folyamatosan azt hajtogatták neki, hogy lányos, és sokszor szerették "Harriet-nek" szólítani; addig a középiskolában már ki is mondták, természetesen a legcsúnyább szóval a rájellemző dolgot: "buzi".
 Hogy Harry "buzi" lett volna?
 Fogalma sem volt.
De valahányszor amikor ez eszébe jutott, akármikor megtetszett neki egy férfi; hatalmas hányinger fogta el, mintha valaki erősen gyomorszájba rúgta volna.
Huszadik életévét töltötte be majdhogynem két hónapja, de még életében nem volt ekkora nagy bizonytalanságban identitását illetően.

 Egyetlenegy élettapasztalata volt abban, milyen is egy ugyanolyan nemű egyénnel, avagy bármilyen emberrel érintkezni... Amely még tizenhat évesen történt meg vele.
Nem volt nagy, tűzijátékhoz hasonlítható történet; csupán egy átlagos: szerelmes lett a gimijük focicsapat kapitányába, akinek hihetetlenül kidolgozott kockái voltak a hasán, a feneke is olyan gömbölyű volt, mint két édes kis narancs - pontosan tenyérbe illőek. Visszagondolva Harry már tudta, hogy csupán a fiú külseje fogta meg, azaz vonzódott hozzá; és ennyi, kész, passz. 
 Hiszen egy seggfej volt.
 Amikor rájött, hogy Harry epedezik utána, nem szekálta, alázta meg, vagy hasonló. Mindenki nagy meglepetésére az egyik hatalmas és szülinapi házibuliján; az emberek tömegének kellős közepén lesmárolta. Nem lehet szebben kifejezni. Igazi smár volt, sok-sok nyállal, sok-sok nyelvvel, amely úgy pörgött, mintha egy hipergyors, soha meg nem álló hörcsög lenne a kerekében.
Nem élvezte, többre számított. Hatalmas szikrákra, égető forróságra, és csak... valamire; valami szokatlanra, eddig nem átélt eseményre avagy helyzetre vágyott.
De mit kapott?? Puszta nyálfolyást, torkán lenyomott nyelvet, utána pedig évvégéig tartó furcsa tekinteteket, amelyek keveredtek az undorító, a lenéző, de egyben a büszke érzelmek világával is.
 Aztán leérettségizett; egy nem világhírű, de elég jó főiskolára fölvették, ahol most már a második éve tanul művészeti szakon: a fotózás és az írás fortélyait tanulgatja; de a festészet és a rajz órákat is felvette.
 Mindig lenyűgözte őt a művészet, még ha nem is tartotta magát különösebben és kiemelkedően tehetségesnek.
Szeretett fotózni és verseket írni; ennyi volt. Szerette nézegetni mások irományait, avagy műveit. És szerette nézni mások helyrejött életét ezek által.
 Az énekléssel is így volt; általánosban és gimiben járt énekkarra, ahol leginkább érezte magát jól, helyesbítve önmagának. 
Viszont mára már csak otthon a zuhany alatt, vagy amikor nagyon elgondolkozik és elunatkozik tanulás alatt teszi azt - csak bámul ilyenkor a lakása plafonjára, és hagyja, hogy megszűnjön minden gondolata.

 Amikor véglegesen véget ért a középiskolája, egy apró pékségben dolgozott, ahol csak idős nénik tengették napjaikat, még vásárlóként is aligha jelent meg egy-egy fiatal hetente.
Viszont Harry élvezte. Élvezte, hogy meleg öleléssel fogadták őt a boltban, és kitörő örömmel; hogy úgy bántak vele, mint a saját unokájukkal. Mindent megtanítottak ott neki; sokkal több tapasztalatot és tudást szerzett így a sütés terén, mint az otthon töltött sok-sok gyakorlással bármikor.
 De mint mindennek, ennek is vége szakadt. 
Egy két órányira lévő városban kellett főiskolára mennie, és ott is szereznie egy munkát... Csatlakozott egy kevésbé szerény és ismeretlen pékséghez, amit szintén imádott, de nem annyira mint a régit.
 Mikor elég pénz gyűlt össze, három utcára az új sulijától vett egy kicsi, de otthonos lakást, amelybe első látásra beleszeretett. 
 Leginkább az apró erkélyén lévő kilátásba.


7:15

 Már lezuhanyzott, és a kis konyhájának kis asztalánál bambult, szintén apró növényére; várt a hőn áhított kávéjára, hogy lefőjön.
Fekete telefonját nyomogatta, amely hatalmas tenyerében majdhogynem el is tűnt. Instagramon nézegetett képeket, amikor hirtelen a főoldalon meglátott egyet, amely kitűnt számára a többi közül.
Az a fotó egy rég nem látott ismerősének képe volt; Niall Horan-é, akivel legjobb haverok voltak még középiskolában, csupán utána elköltöztek Anglia másik végébe, és soha többet nem is látta őt utána. 
Hogy Harry miért érezte úgy hirtelen, hogy nem kap levegőt; és hogy egyenesen egy fizikális kínt él át?
 Mert amint betöltött az a kép, két férfit pillantott meg, akik édes csókot váltanak.
Az egyik, szőke buksival, aranyos orral és apró mosollyal a szája szegletében Niall volt - kissé pirospozsgás arca arról árulkodott, mekkora zavarban is van.
És aki egyértelműen készítette a képet egy fekete hajú, kreolbőrű szívtipró volt; borostával, hatalmas szempillákkal és furcsa pólóval, amin a "nigga" felirat állt.

 Harry kiszáradt szájjal bámulta percekig, és hezitált azon, hogy megnyomja az alatta lévő szívet - még egy apró rúgás a gyomrába, hogy majdhogynem kétszázan szívelték azt a képet... És még csak egy órája tették közzé a képet. 
Ahogy a fiatal férfi jobban megnézte - mert eddig csak a két személyt tudta bámulni, és azt a szolid, de mégis hatalmas szikrákkal teli érintkezést -, a háttérben ringatózó, tiszta vizet vett észre, utcai lámpákkal és több ember homályos alakját.
Szóval késő este készülhetett, egy partin, vagy egy rendezvényen.

 Harry kávéfőzőjének hangjára riadt fel; gyors szívverését és sűrűn vett lélegzeteit észlelve erősen beletúrt hajába, miközben fejét asztalára hajtotta, és szolidan büntette magát vele... Oda-odaütögette feje búbját, miközben azt morogta: "idióta".
 Össze volt zavarodva. 
 Egy valamifajta vágyakozás fogta el a régi barátját és párját nézve... Meg persze féltékenység is. Irigység, amiért a szőke ex-legjobb barátja megtalálta szerelmét, akivel együtt vészelhetnek át rosszat, és együtt élvezhetnek ki jókat.
 Hatalmas sóhajjal állt fel, majd vette ki kedvenc bögréjét, hogy utána egy igazi, erős fekete kávéval felébredhessen.
Mielőtt még kilépett volna 7:45-kor ajtaján, egy piros szívet hagyott a kép alatt, amely még ha azt is jelentette, hogy ő volt a kétszáz-hatvankettedik szívelő, régi legjobb haverja mégis felfigyelt rá...
 És még aznap ráírt Facebookon.


16:35

 Harry el sem hitte, de a rég nem látott haverjával beszélgetett telefonon, pontosabban videóhívást folytattak. És amikor a fiatal férfi és a szőkeség beszélgetésében olykor-olykor bezavart Zayn Malik, a szívdöglesztő pasija; már nem érzett rosszat, csakis őszintén kuncogott, majd pirult el kissé.
Mindig zavarba tudott jönni ilyen intim pillanatoktól, filmvásznon keresztül is.
A főiskola egyik hatalmas előadó termében a hullámos hajú éppen fáradt, táskás szemekkel - amelyekben enyhe csillogás bújt meg -, hajának tetejét pedig összefogó hajgumival ült; és Niall jól látta a háttérben ülő-beszélgető egyéneket is, akik a következő órára vártak.
 Végül megbeszélték, hogy Harry visszahívja később őt mindenképp, mert kezdődött is a következő és egyben utolsó órája.


20:45

 Egy hatalmas habokkal teli, illatos gyertyákkal körbevont forró fürdőben élvezkedett, miközben telefonján az új kedvenc énekesnőjének megnyugtató hangja lengte körbe apró fürdőszobáját.
Szemeit lehunyva tartotta, szívének üteme sokkalta lassúbb volt, mint egy átlagos helyzetben.

"I was painting a picture
The picture was a painting of you
And for a moment I thought you were here
But then again, it wasn't true
And all this time I have been lying
Oh, lying in secret to myself
I've been putting sorrow on the farest place on my shelf-"

 Harry azon kapta magát, hogy együtt énekelt, méghozzá hangosan a dalra; és amikor az hirtelen megszakadt, ezzel egy csendes űrt hagyva maga után; önkénytelenül is zavar fogta el.
A nemrég letöltött cica csengőhangja arra merte őt következtetni, hogy valaki hívta.
Szerencsére nem videóhívással - tekintve jelenlegi helyzetét.
 Egy nagy, gödröcskés mosoly terült szét arcán, amely még talán a füléig is elért; amikor meglátta, ki hívta őt.

- Szia anya - hangja abban a pillanatban vált kisfiúsabbá, szintén önkénytelenül, amikor válaszolt a hívásra. Smaragdzöld szemei, az éppen jobb kezével piszkált habot pásztázta hasánál; arca kissé rózsaszínes árnyalatúvá változott a melegtől; amely a víztől kívül, és amely anyukájától pedig belül érte.
- Szia kicsim! Hogy vagy? Minden rendben ment ma? Ettél rendesen? - az őszinte aggódás és törődés hangjában Harry-t kuncogásra késztette.
- Nyugalom, anya, jól vagyok. Minden rendben van, még ha a fősuli és a munkahely teljesen leszívják az energiámat... És igen, enni is ettem rendesen.
Egy sóhaj hallatszott át a vonalon édesanyja felől:
- Sajnálom édesem, csupán aggódok érted. Tudom, hogy az egyedüllét neked nem tesz jót, és mostanában csak ilyen helyzetben vagy... Mondd csak, tetszik jelenleg valaki? Szoktál partikba járni?
Harry mosolya rögtön eltűnt.
- Anya... - morogta. - Tudod jól, hogy én nem vagyok az a bulizós fajta. És jelenleg időm sincs ilyenekre... 
- Amire szeretnél időt fordítani, arra mindig van - válaszolta erre bölcsen ő.
Gyomorból jövő sóhaj hagyta el a fiatal férfi ajkait, még szemeit is lehunyta pár pillanatra.
- Hát... - köhintett egyet, amint úgy döntött, elmondja mi történt vele ma. - Ma rám írt Niall, azután pedig beszéltünk is egymással telefonon... Van egy barátja, akivel közösen rávettek végül arra, hogy a hétvégére lemenjek hozzájuk.
- Óóó! - El kellett vennie jobb fülétől a telefonját, mert anyukája olyan hangosan sikkantott bele a telefonba örömében, hogy azt hitte, megsüketül. - Ez borzalmasan jó hír! Niall az a kis aranyos és szőke fiú, ugye?? 
- Igen, anya, eltaláltad - kuncogott fel a nő, Niall-t jellemzett kérdésére Harry.
- Mondd meg neki, hogy puszilom, és legyenek sokáig együtt a fiújával! Egyébként jóképű, kedves?? Jól bánik vele?
A smaragzöld szemű itt gondolta azt, hogy elég volt; mert az egy dolog, hogy Harry nőies beütésekkel van megáldva, de azt mégsem preferálja, hogy egy - egyébként számára szívdöglesztő srácról - áradozzon a saját édesanyjának.
- Öööhm, most le kell tennem, holnapra még meg kell írnom egy tízoldalas esszét, plusz még egy tengernyi teendőm is van... Szeretlek anya, puszi! - És már le is tette.

 Természetesen nem volt már több dolga, egy órája végzett mindennel, most csak élvezte a késő esti pihenést. Csupán muszáj volt valamilyen kifogást találnia, hogy anyukáját ne bántsa meg... Ez egy jó szándékú füllentés volt a részéről, Harry így vélte.
Amikor újraindult a jelenlegi kedvenc dala, megkönnyebbülten felsóhajtott, de aztán, amikor telefonja pittyegett egyet, és ráment az értesítésre; szemöldökei zavartságának okából összehúzódtak, ezzel csúnya ráncokat előidézve homlokán. 
Niall, akivel aligha egy órája beszéltek; küldött neki egy furcsa sms-t:

Mivel tudom, hogy a gyengéd a gömbölyű fenék és a sima bőr, hétvégén lesz számodra egy meglepetésem... Ne aggódj, tetszeni fog! Ni x

 Hát ez remek... Gondolta.
Megint Cupidósat akarnak vele játszani.


Péntek, 3:00

 Ekkortájt ért földet a gépe Harry-nek New York repülőterén.
Kómás tekintettel és mozdulatokkal várt a futószalagnál bőröndjeire, lapát kezei pulcsijának zsebeiben hevertek. Az emberek nem zsibogtak, mint általában nappal szoktak, de azért szokatlan volt az is, hogy ilyenkor még lát ennyi embert akárhol is. Valamiért Harry fejében kialakult az a naiv kép, hogy ekkor már mindenki otthon van, és ágyában az igazak álmát aludja.
 Milyen buta tévhit.

 Mellette éppen egy öltönybe bújtatott, telefonján bőszen beszélő ázsiai ember vette el egy szem bőröndjét, amely mellett meg is jelent Harry három - egy nagy, egy közepes és egy kicsi - bőröndje... Szokatlan volt fekete leopárdos mintájukkal a komoly, egyszínű és unalmas, öltönyös férfi táskáját követve.
 Alig pislogott kettőt, amikor az említett férfi felkapta saját táskáját, és már szaladt is el; de úgy, mint aki mindig is ezt teszi.
Siet. Soha meg nem állva.
 Harry szép komótosan és sorjában vette le sajátjait; a legkisebbet a közepesre rakta, és ekképp tolta fel a fogóját, míg a hatalmasat a másik oldalán ugyanígy húzta maga után.
Fehér, tapadós farmerében és szokatlan mintájú ingében lépkedett, amelyre egyszerű, fekete pulcsija lógott bele; izmos és csupasz mellkasa, még kissé a jobb mellbimbója is kitüremkedett, köszönhetően annak, hogy ruhái elcsúsztak a nagy cipekedése közben. 
A hosszú haja szabadon lengedezett, csak a napszemüvege tartotta, hogy ne lógjanak szemeibe tincsei. Sarkakkal ellátott, barna csizmájában loholt szinte a reptér kijárata felé, ahol megbeszélték, hogy találkoznak Niall-ékkel... Pontosabban Zayn-nel csak, mert jelenleg csupán ő ért rá.

 Amint kiért, meglátta a sok-sok fajta kocsit, meg persze taxikat; és hirtelen elbizonytalanodott ezeket látva.
Kissé kétségbeesetten nézelődött körbe, és éppen balra fordulva indult volna el, amikor egy mögötte hirtelen meghallott hangra összerezzent:
- Hé, Harry! - rögtön felismerte a mélyebb tónust.
Amikor arra fordult, magában lenyomott egy káromkodást... Hiszen a kreolbőrű élőben még jobban nézett ki. Fekete, feszülős farmerjében, és egyszerű, fekete színű és fehér számmal ellátott kapucnis pulcsijában jobban nézett ki, mint valaha Harry bármiben - legalábbis a göndör hajú így gondolta.
Szerencsés Niall, gondolta keserű szájízzel.
- Hé! - mosolygott rá gödröcskésen Zayn-re, és ahogyan elé ért lihegve; abban a reptéri fényben meglátta, hogy a fekete hajú szempillái árnyékot vetettek arcára, és szemei is enyhén vörösen festettek, mint aki két napja nem aludt.
 Zayn egy meleg ölelésbe vonta, cigi és málna illata volt, és Harry-nek tetszett. Mindig is jó jelnek vette, ha valakinek jó illata volt. Többek között az is a gyengéje, nemcsak a kerek fenék és a sima bőr.
- Jó látni végre azt, akiről Niall ódákat zeng... Apropó - lépett el tőle egy lépést, és a bőröndjeire, meg a ruháira mutatott. - Azt is mesélte, hogy szereted a lányos dolgokat, legalábbis szeretted anno - nevetett kissé, Harry pedig megadóan vállat vont, miközben vele együtt kuncogott fel.
- Sajnos ilyen vagyok.
- Ebben nincs semmi rossz! Nekem tetszik; ikonikus alak vagy, Hazz - arcán kedves mosoly terült el, szemében komolyság villant, még ha viccesen is próbálta ezt előadni.
Harry újra csak felkuncogott, miközben kissé el is pirult; többek között a bókokhoz sincs hozzászokva.
- Látom, Niall a becenevemet is elárulta.
Zayn vigyorogva bólintott, majd amikor ránézett a fiatal férfi csomagjaira; szemöldökeit összevonva megjegyezte:
- Meg sem kérdezem, minek ennyi cucc. - És már nyúlt is a legnagyobbért, hogy átvegye tőle.


12:23

 Harry friss palacsinta illatokra ébredt, és a gyomra rögtön megkordult.
Megnyalva ajkait, szemeivel aprókat pislantott; és a pólója alá nyúlva meg is simította az említett testrészét:
- Nyugalom van - morogta.

 Lassan kimászott a meleg és a kényelmes ágyból, karjait a magasba emelve kiropogtatta azokat. Felnyikkant, amikor rápillantott az időre; nagyon rég volt, amikor ekkortájt ébredt fel. Talán tizenöt lehetett, amikor ilyen történt vele utoljára.
 Meztelen talpai ahogyan találkoztak a padlóval; csattogó hangot adtak ki, és egy arcmosás után már sietett is le a földszintre, ahol a konyha volt.
Harry első látásra beleszeretett ebbe a házba. Éppen tökéletes méretű volt; sem túl nagy, sem túl kicsi - mint az övé -, emeletes, otthonos és családias.
Amikor rákérdezett arra, honnan volt nekik ilyen fiatalon ennyi pénzük, Zayn azt válaszolta, hogy többek között ez az ő nagyszüleié volt, akik ráhagyták. Mára már csak a nagymamája él, aki nagyon beteg, és a kórházban kezelik.
 Ez Harry-t kissé elszomorította, borzalmas lehet, ha ilyen történik a családodban. Számára nagyon érzékeny pont minden rokona, így különösen meghatotta ez a dolog... Ténylegesen olyan, mint egy nő, ekkor fogta fel teljesen.

 Szóval lecammogott a puha és barna szőnyeggel ellátott lépcsőkön, jobb tenyerét annak fából készült és fehér korlátján húzta végig. Szemeivel a még nem annyira megvizsgált, barna keretekkel ellátott fotókat nézte a sötétbordó falon: több is volt, kisebb és nagyobb méretekben is. Míg az egyiken boldogan vigyorognak a kamerába, addig a másikon csókot váltanak vagy ölelkeznek, a többin családtagjaikkal vannak külön-külön, és együtt is.
Legjobban az fogta meg Harry-t, amin éppen Zayn hátulról átkarolja a szöszit; feje bal vállán pihen, ekképp vigyorog bele ezerrel a kamerába, míg Niall zavarában csak nevetni tud. A háttérben egy gyönyörű rétet látott, tele színes virágokkal.
 Habár a smaragdzöld szemű őszintén mosolygott ezeket látva, mégis... Elfogta egyfajta vágyakozás - újra.
Nagyon szeretett volna egy ilyen életet. Nagyon-nagyon.
Te jó ég - gondolta - de szánalmas vagyok.

 Ahogy beért a konyhába, az első, ami megcsapta a még intenzívebb palacsinta illat, a második pedig a kávéfőző hangja - nem utolsó sorban pedig a harmadik: az éppen nevetgélő Niall csupán egy melegítőnadrágban, Zayn pedig egy szem fekete alsógatyában, ahogyan párja nyakát puszilgatta, kezében egy bögrével.
 Harry hirtelen túlöltözöttnek - egy póló és egy melegítőgatya lógott rajta - és zavarban érezte magát, de aztán végül köhintve leült a konyhaasztalhoz.
Zayn hátranézett bal válla fölött erre, és így éppen rálátott a kócos hajú, rózsaszín orcájú Harry-re, aki kezeit összekulcsolva pihentette az asztalon. 
- Jó reggelt, Hazz! - köszönt Zayn, és Niall vigyorogva megismételte őt. 
A szőkeség átadta párjának a palacsinta sütést, így oda tudott ülni Harry mellé.
Egy apró puszit adott, a kissé zavarban lévő egyén egyik pirospozsgás orcájára, majd ezt mondta:
- Csakhogy ne érezd magad hiányban.
A hosszú hajú hápogva akart ellenkezni, de aztán meggondolta magát, és pusztán mosolyogva ennyit válaszolt:
- Köszönöm.
Niall mosolyogva bólintott, és amint Harry ránézett Zayn-re, arra eszmélt fel, hogy tőle egy levegőpuszit kapott ajándékba.
Felkuncogva rázta meg a fejét, miközben mellkasát melegség járta át: azt gondolta, milyen jó is szeretve lenni.
 - Még ha nem is szerelemből.

21:30

 Fél tizet ütött az óra, amikor másnap Harry zavarában a telefonjának gombját megnyomta.
Niall nem viccelt.
 Ott volt egy "kihagyhatatlan" partin egy klubban - Zayn munkatársa és egyben egyik legjobb barátja szülinapjára volt lefoglalva arra az éjszakára.

Hogy milyen volt az épület?
Harry szerint egyszerű, de nagyszerű. Comicsnak nevezték; és kezdve a lógójával, egészen magának a helynek stílusáig; pontosan ez a hangulat tükröződött vissza.
Amikor Niall-lel és annak pasijával az oldalán besétált a klub áttetsző bejárati ajtaján, először csupán élénk színű falak fogadták őket; lépcsők és leérve faszínű parketta. Viszont amint átlépték a fizetési zónát, ahol Harry-nek ötször is biztosra mentek, hogy betöltötte huszonegyedik életévét (amiért persze a göndör mérgelődött magában; elvégre nem gyúr éppen eleget, hogy elég férfiasnak tűnjön??) - ezután a procedúra után kezdődött csak az igazi nagy csodálkozás.
 Rögtön megcsapta őket annak hangulata; bárpult a baloldalon, előttük jó pár méterrel a színpad. Jobbra tőlük mosdók, és még egy szoba, melyen keresztül lehetett a táncparkettre menni. Az utolsónak említett kivételével mindenhol voltak apróbb, faszínű asztalok, kis székekkel.
De hogy mi fogta meg Harry-t leginkább??? A falak.
A gyönyörű, képregényszerű falak. Különböző szuperhősök, vagy éppen gonosztevők - híresek és kevésbé hírhedtek: mind-mind ott virítottak, amelyeket különböző művészi vénák alkottak.
Így mikor pár lépés után Niall első úticélja a bárpult volt, hogy megkezdje az előkészítő köreit egy-egy gyengébb piával; Harry ekkor realizálta ezeket, szemei pedig rögtön csillogni kezdtek: s nemcsak ő, hanem még Zayn is a falak felé vette az irányt elnyílt ajkakkal mindeközben. A szőke pedig ezután felhúzott szemöldökkel fordult vissza, amint észlelte egyedüllétét; felháborodást színlelve tette csípőjére kezeit, de szája szegletében azért meg-megbújt az a félmosoly, szerelmét és legjobb barátját figyelve.
Hevesen és lelkesen beszélgettek a klub különleges mintáiról falain; Niall-nek volt egy sejtése, hogy ez egy darabig el fog tartani. Amint Zayn, Harry karjait rángatva elhúzta egy másik szobába, mert meglátta kedvenc szuperhősét; felsóhajtott egyet, mert ezzel bebizonyosodott számára, hogy igenis egyedül kell elkezdenie a piálást.
Művészek - forgatta meg szemeit kuncogva, miközben fejét megrázva leült a bárpulthoz.

 De fél tízkor már nem panaszkodhatott. Zayn-nel együtt már jóval a becsiccsentés után jártak; a táncolók között olyan szexuális mozdulatokat produkáltak egymással, hogy Harry nem mert rájuk nézni - amint végül meg is tette; szája először kiszáradt, majd a nyála hatalmas adagokban kezdett el termelődni.
 Szóval ekképp jutott el ide:
Hatalmas tenyerében telefonját nyomkodva, miközben egy elzártabb helyen, a szoba sarkában üldögélt az egyik asztalnál. A zene dübörgött az egész helyiségben, emberek sikongattak és részegen furcsaságokat hablatyoltak  - de a fiatal férfi számára minden homályos lett, amint nemhogy kizárta a hangokat elméjében és kizárólag telefonjára koncentrált; hanem még az előtte heverő, erős alkohol tartalmú koktélját is iszogatta. Új volt számára annak neve - Délibáb -, hisz' soha sem hallott róla; de volt egy sejtése, miért is nevezték úgy, ahogy.
 Amikor felpillantott a képernyőről, és kis foltokban látott maga előtt állni egy angyalhoz hasonlító szépfiút; már biztos is volt tétjében.
A telefont lezárva helyezte az asztalra, majd két lapátkezével erősen megdörzsölte szemeit.
De az angyal csak nem akart eltűnni; édes hangjával Harry-hez szólt:
- Szia! - A srác igen jól elszórakozott a másik kómás tekintetén, illetve egész lényében - édesnek tartotta, ahogyan félig kinyílt szemeivel apró és lassú pislantásokat tett.
- Hé - jött egy apró csuklás tőle - éj!
 Egy darabig fürkészte még az álló srác a másikat, majd egy félmosollyal lepillantott először a padlóra, később a Harry előtt-mellett lévő székre.
Zavarban van a kicsike - állapította meg a göndör, és bugyuta vigyor terült szét arcán; nem bírta ki komment nélkül persze, ennyire elzsibbadva és becsiccsentve az ember képtelen ennek ellenállni:
- Upsz - kuncogott is fel hozzá; és az éppen ekkor mellé-elé ülő egyén erre rögtön rákapta pillantását, majd jobb szemöldökét felhúzta  - térdük bizseregve simultak össze az aprócska asztal alatt.
- Tessék? - kérdezett rá pár másodperc után végül.
Harry heves hahotázásba kezdett, és fulladozva bökte ki:
- Upsz; egy ú-újabb an-angyal le-leesett a-az é-égből.
A másik annak ellenére, hogy mélyen elpirult; könnyező szemekkel nevetni kezdett egy aprót.
- Nem igazán tudom, hogy ezt most bóknak vegyem, vagy valami fura, részeg mondókának... - várakozóan tekintett Harry-re, aki erre elnémult, és beharapott alsó ajkakkal kezdte fürkészni a lila neonfényben is tisztán látszó égkék szemeket.
Elvarázsolódott teljesen.
- Hát nem egy angyal vagy? - kérdezte furcsa hangtónussal, majd a másik selymes arccsontján simított végig.
Fogalma sem volt, mi történik; de az biztos, hogy pontosan ez okozta a sikerét - egy fiúval való, sikeres flörtölést.
 Most már igazán mélyen elpirult a másik; ekképp pillantott összekulcsolt kezeire ölében, alsó ajkát pedig beharapva kínozta.
- Igazából... - motyogta ekképp, amire Harry túlontúl odafigyelt. - Igazából az volt a tervem, hogy én hozlak téged némaságig zavarba; de te sikeresen lenyűgöztél - mosolyodott el a kék szemű kedvesen, csillogó szemekkel, mélyen elveszve a másik pillantásában. - Apropó... - emelte fel jobb kezét - Louis Tomlinson. - S a két selymes tenyér egymásra találva simult össze; Harry hatalmas tenyere pedig szinte elnyelte a másikét, akárcsak a fekete lyuk.
 Ezt észrevette persze a göndörke is, és orron keresztül, felszínesen lélegezve tudott csak meredni az érintésük helyszínére - Louis-nak pedig sikerült végül mégiscsak őt elnémítani.
- Meg tudhatom a te nevedet is? Biztosan gyönyörű lehet - szólalt meg pár percnyi, egymásban gyönyörködő pillantások után.
Ó, a rohadék - gondolta Harry, ahogyan a másik arcára meredt beharapott ajkakkal - lassan annyit rágcsálja, míg olyan sebes nem lesz, hogy két hétig nem javul meg. - De nagyon szép rohadék - játszadozott Louis napcsókolta testén tekintetével.
Egyszerűen nem talált olyan dolgot rajta, ami ne tetszett volna neki. A mélyen belé látó szemei; a selymesnek tűnő, fészekszerű, világos barna haja; a piszeorra, amelyet beszéd közben néha felhúz; az íves szemöldökei; a vékony, de csábító ajkai; nem is említve testét... A kis kezeket, a kulcscsontjait... Amikor pedig pár perce állt Harry előtt; észrevette a feszes kis combjait is.
A göndör azt kívánta, bár jobban végigvizsgálhatta volna minden porcikáját.
Valamilyen beteges módon még a tökéletlenségei közül is többet észre akart venni - még nagyobb szimpátiát váltottak ki belőle. Az, hogy ennyire emberi, a göndört valamiképp magában felvilágosodásra ösztönözte - nem; bizony ő nem angyal, aki hatalmas, világító kékségeivel rámered jelenleg - sokkal inkább több és jobb, mint holmi varázslatos, kitalált lény: egy húsvér, érző, gyönyörű ember.
És volt olyan szerencsés, hogy a Sors felé sodorta őt.
 Ezt az eszmelefolyását természetesen Louis-val is megosztotta, nem bírta ki - és olyan vörös lett egész lényében, hogy bármelyik paradicsom megirigyelhette volna.
-... Ó, és Harry Styles a nevem - vigyorodott el bugyután, félig; ahogyan befejezte meséjét.
Louis felkapta rá az eddig lehajtott fejét; pár másodpercig fürkészte a másik tekintetét, végül szélesen elmosolyodott, hogy még a szemei alatti nevetőráncok szinte eltüntették a gyönyörű íriszeket.
- Harry, miiint Harold? - csipkelődve tette fel kérdését a buján vigyorgó, habár ténylegesen kíváncsi volt a válaszra.
A göndör megsértve húzta fel az orrát, száját elhúzta, és erősen kezdte el rázni a fejét - bele is szédült a mozdulatba.
- Csak Har - újabb csuklás - ry.
- Oké, Harold - csak morgással reagált erre a már ki-kijózanodó említett. - Mit szólnál ahhoz, ha most elfutnánk mindenki és minden elől?
- Hogy érted ezt? - csuklott fel aprót újra a másik fiú.
Emiatt kissé kuncogva rázta meg a fejét Louis; de aztán előre hajolva, mintha egy titkot akarna megosztani Harry-vel, halkan szólalt meg:
- Tudod, Harreh; ez az én szülinapi bulim - helyesbítve elő-szülinapi bulim, és...
- Boldog szülinapot! - kiáltott fel rögtön erre szinte a göndör - kisebb szívrohamot okozva a közel hajolt kék szeműnek -, és feleszmélési időt sem adott a másiknak; úgy ölelte magához, hogy karjaiban majd szétroppantotta a vékony kis testet.
Amikor erősen rázkódni kezdett a hahotázásától az pár pillanat múlva; Harry észbe kapott és lazított fogásán.
- Úgy érzem, hogy a legjobb embert találtam meg - motyogta Louis a göndör fülébe, akit erre erős libabőr fogta el.
- Köszönöm... - nyögte ki alig hallhatóan, és a forró lehelet, amely megcsapta őt; egész testében megremegtette; szemeit erősen le kellett hunynia, ahogyan valamilyen furcsa érzet végigcikázott gerince vonalán.
- Mit köszönsz? - kuncogott fel a másik; kérdését még mindig Harry jobb fülébe motyogva.
Egy pillanatra elgondolkoztatta ez a göndört, és utána őszintén felelt rá:
- Hogy engem találtál meg.
Louis csupán szuszogva simult továbbra is a másik fűtött testéhez ezután - így maradtak vagy fél órát is, mégis nekik pusztán egy-két percnek tűnt.
Nem érezték az idő szaladó elmúlását. Csakis egymást.

10 megjegyzés:

  1. TE SZENT EG BASSZUS TE LÁNY.
    Tudod h nem sokat csinálok ilyet, de Kincsem, ez valami csodás volt. Olyan kint régen, mikor még az első meleg történeteket raktad fel... Nosztalgikus volt most ez. És nagyon tetszett.
    Többször hangosan nevettem, valamikor itt nyoszorogtem, hogy milyen aranyos.
    Szóval Naomi, nekem nem okoztal most se csalódást. Szeretlek ❤
    Loraa*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha, tudnod kell, hogy belül az örömtől sikítoztam, míg kívül vigyorogtam, mint a vadalma, amikor megérkezett hozzám a kommented.
      És nagyon örülök... Megpróbálok már mindig ilyenekkel jelentkezni.:)
      Love ya. <3
      N. G.

      Törlés
  2. Csodás volt, mint mindig, minden benne volt, aminek benne kellett lennie, alig várom már a többi történeteidet, ne add fel bae x

    VálaszTörlés
  3. Azta*___*
    Annyira hiányzott az írásod, hogy el sem hiszed.. Mindig is imádtam a történeteid, mindegyik magába szippant, és egyszerűen nem ereszt el.
    Remélem minden rendbe jön veled, és boldog leszel.:)
    Alig várom a következő történeted!:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aw, ti is nagyon hiányoztok, mindig, haha.
      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet - fogalmad sincs, mennyire.
      És köszönök mindent...
      Jelentkezem, jelentkezem.
      N. G. <3

      Törlés
  4. Drága Naomi,
    Tudom, h eddig csak a horror sorozatodhoz írtam, de szerintem már ott is említettem, h rendszeres élvezője vagyok a műveidnek. Szeretném megköszönni, hogy itt vagy és írsz nekünk. Nem szoktam elolvasni a szerzői megjegyzéseket, de most megtettem és majdnem sírtam. Te lány! Én MINDENT odaadnék azért, h neked jobb legyen! Nem túlzás. Szóval ha BÁRMIBEN tudok segíteni, valaha is: tudd, hogy én ott leszek!:) <3
    Tudom, nem ismersz, de kérlek bízz bennem, és hidd el nekem, hogy teljesen komolyan gondolom ezeket.
    Ami pedig a blogot és a történeteket illeti én szívesen várok rád bármennyit, ha ez azt jelenti, hogy maradsz ;) <3
    Ez a novellád is elvarázsolt, szerintem hihetetlenül édes lett. Nekem kicsit gyorsan lett vége, de ezt garantálom, h azért érzem így, mert tipikusan az a fajta "Úúúúgy olvasnám mééég" történet :'DD <3 Az a fajta, amiből sosem elég. Hihetetlenül szépen fogalmazol. Mindig, újra és újra ámulatba ejtesz. :) És ez a sok ötlet meg kitartás! Igazi művész vagy! ;) <3
    Izgalommal telve várok a következő bejegyzésig! :* :) <3
    Millió egy puszi és ölelés;
    Bogicca*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bo.!

      Tudnod kell, hogy mióta elküldted ezt a csodás megjegyzésedet, azóta ha van időm, visszaolvasom... Hisz' mindig megmelenget egy jó érzés.
      Nem tudok elég hálás lenni nektek... Nem is ismertek, mégis annyi erőt és annyi támogatást adtok nekem, amit néha még a saját anyám sem tesz meg - sad but true, haha.
      A lényeg, hogy KÖSZÖNÖM, hálás vagyok, amiért itt vagy és olvasol, és ilyen nyomokat hagysz magad után.
      És annak is nagyon örülök, hogy ennyire tetszett ez az apró kis novellám neked. :)

      Nemsokára jelentkezem...
      N. G. <3

      Törlés
  5. El sem hiszem!!! Annyira csodalatos lett es teljesen elvarazsolt! Attol pedig ezer szazalekosan kulonlegesnek erzem az egeszet, hogy egy nekem szant tortenettel tertel vissza..koszonom!!❤ egy oriasi mosollyal kezdtem neki az olvasasnak, mert visszatertel, legyozted a nehezsegeket es irtal nekem egy csodat! Nagyon szepen koszonom!❤
    ×××
    ~Zsófi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hey! :)

      Én pedig teljesen el vagyok varázsolódva a reakciódtól... Nagyon jól esik.
      Tényleg annyira örülök, hogy tetszik a sztori!

      Bizony, visszatérek, és ahogy csak erőm bírja, hozok történeteket nektek...
      N. G. <3

      Törlés