If I lose myself (one shot; Louis)

 Hy!:))

Uh, most csak egy három oldalas one shot-ot hoztam, ami Louis-os. Kezdenek egyre rövidebbek lenni a one shot-jaim.o.O Fura, de megpróbáltam a legjobbat és a legtöbbet kihozni belőle; remélem azért tetszeni fog.:) Enjoy.xxx

Ui.: Köszönöm a plusz feliratkozókat, igazán jól esik, hogy van pár érdeklődöm, már pár nap után.:) 

 A tömeg felsikított, mikor egy új dal csendült fel a klub hangfalaiból.

Emberek simultak egymáshoz, nemtől függően; itt mindenki egyenlő volt mindenkivel. Ez egy különleges est volt. Aznap volt telihold, ami annyit jelentett; hogy abban a klubban; minden kedvezményes volt, profi dj-seket hívtak el oda, és erre a nép hajtott. Ilyenkor szoktak tolongani a legtöbben; ebben a kisvárosi klubban, még nagyvárosokból is jönnek ide, sőt még más országokból is. Különleges hangulatot adott az egésznek, az éj fekete színéből előbújó fehér korong, mely mindenkit megbabonázott. 

 Aznap este Louis Tomlinson is elment. Egy másik kisvárosból jött, huszonéves fiú-férfi; ki már régóta kíváncsi volt erre a klubra, főleg ilyenkor. Pár barátját is elhívta, egyedül nem akart jönni.

 Nagy vigyorral nézett körbe a klubban, miután barátaival bejutottak oda, nagy nehezen. Elégedetten vette tudomásul, hogy ez tényleg egy kihagyhatatlan lehetőség; kár lett volna kihagynia.

Barátaival elsétáltak a pulthoz és tolongva ugyan, de ki tudták kérni italaikat.

- Lou, biztos, hogy jó ötlet ez? Nagyon sokan vannak, mindenki tolong - az egyik jó barátja, Liam Payne odahajolva a füléhez; ordította, ami persze csak suttogásnak hatott, a dübörgő zenétől, mely az egész helyiséget felpörgette és emberek vérét felpezsdítette.

- Teljesen - óriási vigyort villantott Liam-hez, mire az csak lemondóan megrázta a fejét. 

Louis nehéz eset, ezt az összes ismerőse tudja róla. Makacs, akaratos és mindig eléri amit, vagy éppen akit akar. De nem önző módon, az nem az Ő stílusa. Ő az a fajta fiú, aki a pillanatnak él, aki szeret tombolni és embereket az őrületbe kergetni pimasz modorával, amely persze nem mindig jön elő nála; csakis jó alkalmakkor. Azért mégsem volt annyira éretlen, és komolytalan. Tudott Ő érett és komoly is lenni, ha nagyon akart.

Louis eközben körbe tekintett a klubbon. Észrevette, hogy az emberek itt teljesen leküzdötték gátlásaikat, itt nem létezett olyan fogalom; mint az erkölcs. Itt mindenki jól akarta érezni magát, egy felejthetetlen estét eltölteni. Louis is pont ezt akarta. 

 Csak azt nem tudta, hogy mennyire is felejthetetlen lesz számára.

Ebben a pillanatban pillantott meg egy hosszú, göndör és barna hajú lányt; mikor egy sörhasú, negyvenes éveiben járó férfi elsétált az eddigi "táncos helyéről". A lány egyszerű, fekete egybe ruhát viselt, nem volt kihívó; mégis a férfiak szemét vonzotta, köztük Louis-ét is.

- Lora, az a pasi téged bámul - Lora egyik szőke és csinos barátnője a pult felé biccentett észrevétlenül, miközben a füléhez hajolva, a zene hangossága miatt, beleordított a fülébe.

 A lány érdeklődve tekintett oda, mire zöld szeme összeütközött egy, már messziről kivehető kék szempárral. A fiú epekedve nézett Vele farkasszemet, Lora-nak pedig ettől kis mosoly szökött arcára.

 Tetszett a lánynak a fiú, igazán tetszett Neki. Barna, kissé hosszúkás, és felzselézett haja volt, ami kiemelte borostás és férfias arccsontját, pisze orrát. Ennyit látott belőle, így is nagy dolog, hogy ennyit észrevett rajta, hiszen a klubban félhomály uralkodott, mellesleg a fiú nem volt túl közel hozzá.

- Ohohoh...!! - másik barátnője nevetve kurjantott egyet, majd hozzátette: - Azt hiszem nekünk itt már nincs is keresni valónk, nyugodtan érezzétek jól magatokat! - kacsintott rá Lora-ra, majd egyedül hagyták Őt.

 Lora kissé akadozó lélegzettel figyelte, ahogyan az a fiú közeledik felé, száján egy féloldalas mosollyal. Ahogy közelebb és közelebb lépett hozzá, annál több részletet vett még észre a külsején; mint például vékonyan metszett, de kívánatos ajkait. Hirtelen mintha a körülötte tomboló tömeg megszűnt volna; csakis a fiút látta és rákoncentrált, senki és semmi másra.

- Szia - pajkosan elvigyorodott, miközben mélyen tekintett bele a lány zöld tekintetébe. Kissé megremegett, mert úgy érezte, ez a lány egy pillantásával elérte, hogy epekedjen utána, hogy libabőrös legyen. Meg akarta még aznap szerezni Őt; kellett neki ez a lány, mindennél és mindenkinél jobban.

 Lora csak szelíden visszamosolygott; Ő nem igazán tudott olyan dolgokat csinálni; mint például a pajkos mosoly, tekintet. Ő nem ilyen volt. És ezt már elfogadta.

- Szia - mélyen tekintett Ő is a kék szempárba és Ő is megremegett egy pillanatra, mint Louis. Közelebbről még szebb a szeme, mint messziről; bár ez várható volt.

 Ekkor a hangfalakból megszólalt a OneRepublic If I lose myself c. száma. Lora és Louis kedvenc dala volt jelenleg és mindkettejük szeme felcsillant, majd el is mosolyodtak.

- Imádom ezt a számot! - Louis vigyorogva ment közelebb a lányhoz, ki ezt látva, kissé megszeppent, de nem távolodott el.

- Én is - sőt, a lány is közelebb ment a fiúhoz; míg nem már csak pár milliméter választotta el testüket.

 Louis a refrénnél a lány derekára tette karjait és közelebb húzta magához. Ettől a lánynak elállt a lélegzete, de persze hagyta, mert tetszett Neki.

- Mi a neved? - Louis Lora fülébe búgta szavait, miközben elkezdett először lágyan mozogni a zenére.

- Lora - a lány szintén Louis füléhez hajolva búgott. 

- Hmm... Lora... Szép név. Mi lenne ha együtt töltenénk egy felejthetetlen estét? - még mindig annyira közel álltak egymáshoz, hogy szájuk a másik fülénél legyen; így testük már gyengéden összesimult.

 Lora felsóhajtott, majd bólintva egyet, nagy elhatározásra jutott, amit a következő pillanatban meg is tett.

Pont mikor a dal következő refrénje csengett fel; megfordult a fiú karjaiban és háttal neki simult. Louis ezt látva és érezve felsóhajtott, majd karjait a lány csípőjére helyezte és még közelebb húzta magához.

 A zene ritmusára mozogtak; egymáshoz szorosan hozzásimulva.

Mindkettejük szíve eszeveszetten vert, mindkettejük lélegzete hirtelen megsokszorozódott. Louis Lora fülébe és nyakába lihegett, mire meleg lehelletét megérezte a lány, és libabőrös lett. Ezt a fiú is észrevette, és diadalittasan elmosolyodott.

Csípőjük együtt ringott a zene ütemére. Lora hátrahajtotta a fejét Louis jobb vállára, majd megszólalt annyira, hogy Louis hallja, mit mond.

- És neked mi a neved? - Louis nyelt egyet, mikor meghallotta a lány kéjes hangját, legszívesebben egész nap hallgatná, ahogyan ily' módon beszélnek hozzá; bizsergető hatást keltett benne.

- Louis - a lány fülébe nyögte a nevét, mire Lora is felnyögött, amitől a fiú megbódult; imádta azt a hangot.

 Már a dal végénél tartottak, utolsó sorok hangzottak föl; mikor Louis már nem bírta. Vágyott erre a lányra, lenyűgözte Őt, akarta Őt, ott és azonnal.

A lányt megfordította és a homlokát az Ő homlokára támasztotta; miközben csípőjénél fogva, magához húzta. Lora-nak a lélegzete elakadt, amikor Louis ehhez a cselekedethez folyamodott; majd mikor meglátta a tőle pár milliméterrel lévő ellenállhatatlan száját; kikészült. Kapkodta a levegőt; hirtelen lett légszomja, szíve hevesen vert, és a zene is rá segítette vérének felpezsdítését. Louis ugyanezeket élte át, és cselekedethez is folyamodott:

A lány ajkára tapadt. Lora persze hagyta, hogy a fiú nyelve megtalálhassa az övét és bódító táncot járhassanak. A csók mámoros volt, akár az alkohol, vagy a csoki, vagy a drog. 

A dal utolsó sorához érkeztek; és az utolsó szónál elváltak egymástól. Mélyen néztek egymás szemébe, és mindketten újabb csókra vágytak. Mindkettejüket lenyűgözte a másik. Louis pont erre vágyott, hogy egy ilyen felejthetetlen estéje legyen. 

És megkapta.

 De még nincs vége.