2019. január 14., hétfő

Beautiful now (one shot; Larry)

 Amikor felkeltem az izmos mellkas, illetve annak tulajdonosának hideg hiánya fogadott.
Morogva, csukott szemekkel kezdtem el jobb karommal jobbra tapogatózni -- hiszen az az Ő fele volt mindig az ágyban... Legalábbis alvásnál.
 Mélyen kellett csalódnom: senki és semmi sem volt ott. Semmilyen meleg, puha test; semmilyen mézlágyságú tincsek vagy ajkak; semmilyen ezzel teljesen ellentétben álló kemény, kidolgozott has vagy mellkas, esetleg kar.

 Csak az egyik szememet nyitottam ki, a másik csukva maradt, miközben szemöldökeimet frusztrálva összehúztam, ezzel homlokomat ráncossá alakítva.
Homályosan képes voltam kivenni a már felhúzott redőnyöket, az ezáltal beszökő fényes napsugarakat; a mogyoróbarna színű falakat, amelyeken képkeretben lógtak kapcsolatunk alatt elkészült fotóink.
 Mert Harry-nek ez volt a mániája.
Fotózás, fotózás és fotózás.
Közel s távol öt éve vagyunk együtt; ezalatt az idő alatt már meg sem lepődöm, ha például reggel egy kamera kattogásra ébredek csókok helyett; vagy ha szex után a nagy pihegésem közepette szintén erre eszmélek fel.
 Igen igen, H. mániákus fotós volt -- de az ókori kifejezést felhasználva: én voltam a múzsája, akit ennyire őrülten szeretett lekapni.
 Minden pillanatomban...

 Pár percig még lustálkodtam a fekete alapszínű és fehér energiavonalakkal díszített paplanok között az ágyban; nagyokat nyújtózva hagytam, hogy csontjaim feléledjenek és kiroppanjanak.
Elkövettem azt a hibát, hogy mindezt csukott szemekkel végeztem, hisz amikor a fészekszerű hajamba akartam túrni -- minden reggel összevissza áll, így próbálom rutinból mindig kicsit átrendezni --; egy... AZ ismerős hang tört a levegőbe.
 Amikor felkaptam a fejem arra, íriszeim pedig rögtön kipattantak; az első amit észrevettem, az egy csupasz, hosszú és göndör hajú férfi volt; ajkain óriási vigyorral, amit abban a pillanatban harapott be alsóajkánál, amint meglátta felhúzott szemöldökeimet, számonkérő tekintetemet.
 Az a kamera még mindig felém nézett; ott lógott a szerelmem nyakában, a pillangós tetkójának közepét eltakarva.
-- Harry... -- kezdtem, de rögtön félbeszakított.
-- Tudom, tudom; sajnálom, de nem bírtam ki -- hadarta magyarázatként, tekintete mély bűnbánást tükrözött; és kameráját is letette mellém, a sötét faszínű éjjeli szekrényre.
 Felsóhajtva ültem fel, és hatalmas kézfejeinél fogva húztam le őt -- szemei ilyenkor még zöldebbek, mint bármikor, ha rám néz... A reggel ezt teszi vele. Felfrissíti.
-- Nem bánom, ha előtte melletted kelhetek... -- motyogtam, és olyan közel volt az arcunk egymáshoz, hogy az egyik íriszéből a másikba kellett pillantgatnom.
Újra beharapta alsóajkát, és ő is ekképp mélyült a tekintetembe, mint én az övébe.
Arca halvány rózsaszín árnyalatot vett fel -- még ennyi idő után is zavarba tudom hozni bármikor, és ez az egyik dolog, amit a legeslegjobban imádok benne.

 Egy aprót köhintve, még kisebb csókot hintve ajkaimra egyenesedett ki -- testével már be is ugrott a pihe-puha ágy közepére; épphogy nem feküdt rá a jobb lábamra a takaró alatt.
-- Oi! Hazz! -- szóltam rá a mélyen párnába fúró arc tulajdonosára.
Csak morgott válaszul, én pedig már másztam is rá a kidolgozott hátára; bőrünk örömködve élvezkedett egymáson, amikor mindenféle akadály nélkül simultak egymáshoz.
 Ezután a kócos kontyából kilógó, tarkóján pimaszkodó, kis tincseket felhajtva kezdtem el nyálas csókokkal ellepni azt a részt, miközben persze jobb kezem ujjaival is enyhén simogatni kezdtem, a már mozgolódó derekát.
 Morgása már egész méllyé alakult, feje még inkább belesüppedt a párnába; csípőjét pedig feljebb tolta, ezzel pontosan érintve az alhasamat, amely alatt csupán egy bokszer akadályozta meg a reggeli merevedésem szabadságát.

1 megjegyzés: