Breathe me (one shot; Lirry)

Hello!!:)

 Először is; megint esedezem a bocsánatotokért, hihetetlen, hogy megint mennyi idő eltelt már, az utolsó történetem óta.

Muszájnak éreztem valamit hozni ma, Harold szülinapja plusz ürügyként szolgál számomra...

Szóval itt vagyok, és óvakodva teszem közzé ezt a sztorit. Nem vagyok a toppon, legalábbis így érzem; és borzasztóan sajnálom, hogy egy ilyen, kissé gyenge sztorit sikerült hoznom.

Lirry-t egyébként borzasztóan édesnek tartom, és hiányolom az ilyen "bromance-ű" blogokat.

 A másik, amit szintén muszáj megemlítenem, az Ti. Egyszerűen csodálkozom a tényen, miszerint SEMMILYEN friss sztorit nem hozok, mégis a megjelenítések száma kifejezetten sok! Ilyenkor mindig azt kérdezem magamban, hogy mi a francot tudtok olvasni itt... Új sztori hiányában.

Elképesztőek vagytok, komolyan!! És egyúttal köszönteni is szeretném az új feliratkozókat; amikor megláttam őket, olyan jó érzés volt tudni, hogy pár embert még érdekel az én kis blogom. :) 

 Oké, be is fejeztem a dumát, csupán megköszönni akartam nektek mindent, mert hihetetlenek vagytok... Jó olvasást kívánok ehhez a sztorimhoz; reménykedem pár véleményben. :):) xx

Ui.: Igen, megváltozott a design, feketében és fehérben nyomom, mert most ez a menő.

( Ui2.: BOLDOG SZÜLINAPOT A MI KIS HAROLDUNKNAK!!! 21 ÉVES LETT A DRÁGA... )

 Hónapok óta figyelte a göndör srácot. Figyelte, ahogy belép abba az edzőterembe, amelybe ő is járt, már vagy három éve. Minden héten háromszor; pontosan azokon a napokon, amikor Ő is.

 Félreértés ne essék; Liam nem volt egyfajta őrült kukkoló, avagy egy szánalmas alak, akinek nincs jobb dolga, mint egy dögös srácot nézni - nézni minden, ingerből adódó mozdulatát; amelyek során levezeti a dühét; a hétköznapi terheket. Ez tette Őt mindannyiszor szexibbé; a tény, miszerint az edzőtermen kívül van egy élete, amely Liam számára ismeretlen volt. 

Nem, ő nem egy pszichopata kórral küzdő ember volt; volt egy oka, amiért nem tudta nem Mr. Szexistenen legeltetni a szemét.

 Liam legelső alkalommal tizenhét évesen látta meg azt a srácot; még mikor tizenhat évesnek tűnő, kis girnyó fiú volt; és az akkori ártatlansága és tisztasága egyszerűen képtelenné tette, hogy ne nézzék meg Őt sokan. Természetesen Liam sem tudott ellenállni a kísértésnek; és mint valami bűbáj, avagy mágia, oly' könnyedén és mélyen fogta meg, a mára már macsóvá érett srác.

 Egyszóval végignézte, ahogyan felnő, és egy görög istenhez hasonlítható férfi válik belőle.

De természetesen az idősebb fiú sem tétlenkedett; gőzerővel gyúrta magát az évek alatt, azzal az ürüggyel, hogy jobban nézzen ki, meg persze az egészség! Az egészség az borzasztóan fontos.

 Viszont az igazi ok, az az ismeretlen srác volt, akit soha nem mert megszólítani. Mindannyiszor, ahányszor zakatoló szívvel, izzadt tenyerekkel elé állt, annyiszor futamodott meg gyáván, és tett úgy, mintha nem is hozzá igyekezett volna.

Természetesen Liam egy beszari idiótának tartotta önmagát; és őszintén szólva el is csodálkozott a viselkedésén. Egy fiatalabb srác hogy a francba válthat ki belőle ily' érzelmeket??? Nevetséges. Ahányszor gondolta ezt, mindannyiszor döntötte el magában, hogy letesz erről az adoniszról, mert hogy leszólítani nem meri sohasem, az teljesen biztos; és így csak szenved, mint egy gimis tinilány, aki a hőn áhított, menő srác szerelméért imádkozik nap mint nap.

 De ez a nap más volt, mint a többi.

Természetesen nem a reggeli készülődés, avagy a fárasztó főiskolai nap, majd a legjobb barátjával való ebédelés volt más. Nem, az ugyanolyannak ígérkezett; ami azt illeti, még az edzőterem felé tartó útja is ugyanolyan szürke és unalmas volt, mint a legtöbb alkalommal.

Leparkolt a szokásos parkolóhelyére, az épület legeldugottabb sarkába, egy laza mozdulattal elfordította a slusszkulcsot, majd ugyanilyen komótos mozdulatokkal szállt ki autójából, amely nem mellesleg a szíve egyik csücskét foglalta el. Olyan lassan és lustán készülődött, vezetett, később pedig szállt is ki kocsijából; hogy amikor ránézett karórájára, majd amikor a biztonság kedvéért a telefonján is feloldotta a a zárat; elcsodálkozott az időmúlásán. Borzalmasan gyorsan elröpült az, és hirtelen toppant meg arra gondolatra, amely fejében beütötte azt a bizonyos szöget. 

Hiszen a göndörke már réges-rég elment! 

Este háromnegyed nyolcat ütött az óra; ami annyit tesz - ha jól figyelte meg eddig ( márpedig ezt tette ) -, hogy Mr. Szexistenben ma már nem gyönyörködhet.

 Feladóan felsóhajtott a tényre; furcsa szomorúság és csalódottság vett rajta erőt, egy része rögtön visszafordulva haza akart volna menni... De mégis ment tovább, talán a remény apró pislantása miatt, amely ott lebegett előtte - hátha még elkapja Őt az öltözőben, ahogy a zuhanyzó alól kijön, ázottan és nedvesen. 

Ami azt illeti, Liam is nedves lett a gondolatra. Finoman szólva.

 Sietve köszönt a pultos srácnak, aki nem mellesleg látványosan próbált vele flörtölni minden egyes alkalommal. Az elején persze próbálta figyelmen kívül hagyni a tényt, de valahogy az idő múltával, nem lehetett már nem észrevenni.

- Hey, Liam! Jó újra látni téged! - Nem volt ronda, ami azt illeti. Sőt, kifejezetten helyes srác volt, vele egyidős lehetett. 

De mind tudjuk, hogy ki felé is vágyott egyedül Liam.

- Téged is, Zayn! - egy erőltetett mosollyal bólintott egyet, a vadul vigyorgó másikra; és a felé nyújtott kulcsot sietősen kapta ki kezéből.

Ez természetesen feltűnt a fekete hajú fiúnak.

- Mire ez a nagy sietség, Kedves? - Kedves. Kedves. Ez a szó járt szüntelenül fejében, még akkor is, amikor magában, fogcsikorgatva mormogott szebbnél szebb szavakat, az öltöző felé tartó úton.

 Lévén, hogy pénteki nap volt, ilyen késő, ráadásképpen egy nem éppen népszerű edzőterem volt ez, nem sokan tartózkodtak a helyen; ami azt illeti, Liam csupán egyetlenegy srácot pillantott meg, az egyik futópadon, vadul sprintelve, fülében fülhallgatóval.

 Nem tehetett róla, de a férfiöltöző fémkilincsét szorongatva légzése egyre szabálytalanná változott, szíve pedig ezzel együtt kezdett gyorsabban dobogni.

Alkalmazta a jó öreg légzésgyakorlatokat, amelyeket régebben szüntelenül használnia kellett, pánikbetegsége lévén.

Ki és be, ki és be. 

Ily' módon használta fel a körülötte lévő oxigént; eközben fejben elszámolt háromig. Türelmetlen volt; ez volt az ok, amiért csupán háromig számolt el, és nem a biztos tízig.

Három...

Kettő...

Egy...

Mintha egy kicsit hatott volna a dolog; de nem érezte nagy hatását, szíve még mindig erősen dobogott. Újabb feladó sóhajt hallatott; a kezében eddig vadul szorongatott sporttáska pántján megkönyörült, és lazított a nyúzásán.

Majd ekkor lenyomta. 

Lenyomta - talán erősebben is a kelleténél a kilincset; a faajtó pedig megadóan tárult ki.

Amit Liam először meglátott a szekrénysorok voltak, majd a padok. Mind üresen. 

 Beljebb merészkedett, hegyesen fülelve, hátha meghallja a zuhanyrózsából kitörő víz hangját.

Azonban csalódnia kellett. Síri csönd fogatta, és a lelkében elfoglalt kis remény is eltűnt.

Nevetséges. Gondolta. Nevetséges, ahogyan viselkedik. Nem teheti ezt örökre sem az ismeretlen sráccal, sem magával. De főként nem magával!

Elvégre, az Isten szerelmére; ott van a helyes és csábos Zayn, aki már vagy egy éve flörtöl vele egyhuzamosan; amióta először pillantotta meg Liam-et, első munkanapján.

 Liam összezuhanva ült le az egyik padra; vállai és feje összeomoltan csuklott a padló fele, kissé behódolva a gravitáció akaratának.

Hatalmas sóhaj hagyta el ajkait, szemeit szorosan lehunyta; és egyetlenegy józan gondolata kongott csupán agyában. 

Hogy be kell ezt fejeznie. 

Talán ez egy jel volt. A mai nap, ahogy nem érte be a göndörkét, és nem ihatta magába a látványát. Talán egy jel, ami azt jelzi, hogy végre fel kéne nőnie. Elvégre, mégiscsak egy húsz éves srácról beszélünk, az ég szerelmére! Piálnia, buliznia, haverokkal lógnia és pasikat felszednie kéne; nem pedig lógatni az orrát, egy... igen dögös, nála fiatalabb srác miatt.

Kénytelen volt megrázni a fejét, mert több, izzadt kép is bevillant elé róla; de maga Liam is megdöbbent, amikor a lelki szemei előtt megjelent képekhez hang is társult.

- Persze, Gem, hogyne. - Rögtön felkapta a fejét, a jól ismert, rekedtes hangra, amely most tocsogott a szarkazmustól.

Szigorúan előre meredt, miközben átkozta a szívét, hogy milyen gyorsan reagált a hangra. Ereiben a vér felpezsdült, légszomj kezdte fojtogatni. 

Szoros, ökölbe szorított kezekkel, és ugyanily' módon összeszorított ajkakkal várakozott a jelenlétére, teste minden négyzetcentimétere megfeszült.

 Egy valami igen felkeltette a figyelmét. Méghozzá a "Gem" megnevezés. Hát persze! Hogyan is felejthette el a tényt, miszerint egy idióta, aki egy ismeretlenbe zúgott bele? Akinek nem mellesleg úgy tűnik, van egy barátnője...

- Most leteszem, így is később kell kezdnem az edzést - kis hatásszünet, majd ízes hangon szakította félbe a másikat. - SZIA!

Ezután gondterhelten felsóhajtott, és Liam közvetlenül maga mögött hallotta meg a táskájának koppanását, a fából készült padon. Az idősebb srác tett egy merész kísérletet; és óvakodva pillantott hátra; rögtön nagyobb légszomj vett rajta erőt, mégpedig a félmeztelen, neki háttal álló göndör srác miatt. A szekrényében matatott, ennek okaként a hátizmai itt-ott még jobban kidomborodtak, miközben karja mozgott. Ahogy Liam egyre lejjebb pillantott a hihetetlen izgató háton; megpillantotta, az eddig csak távolról csodált gödröcskéket gerince alján; a feneke felett. Pontosabban, a még szoros, fekete farmerbe bújtatott feneke felett, amely oly' ívesen és kereken domborodott ki az anyag alól, hogy az idősebb srácnak a zihálását úgy kellett visszafognia magában.

 Hirtelen eszmélt fel magán. Nevetséges. Nevetséges, amit művel!

Ezáltal a gondolata miatt sikerült erőt vennie magán; pillantását elterelni a kívánatos srácról. Egy nagyobb sóhajjal felállt, és a másiknak háttal, rögtön lekapta, a kedvenc bandája lógójával ellátott pólóját, amit a mai napon büszkén hordott. Ami azt illeti, ez a rövidujjú volt az ő ajándéka, amelyet legjobb haverjától kapott, karácsonykor.

 A pillanatnyi emlékfoszlány hirtelen lepte el agyát, és szeretett teljesen elmosolyodott, el-elbambulva maga elé. Niall kedves mosolya, ahogy szemei az alkoholtól és a karácsonyi hangulattól csillog; majd ahogy a kis csomagot pironkodva átadja Liam-nek; miközben a háttérben egy már jól ismert karácsonyi dal szól, a levegőben pedig mézeskalács és tojáslikőr illat kering.
Az ilyen emlékek szokták az idősebb srácot éltetni, ami azt illeti; az unalmas, szürke hétköznapokat csakis így tudja túlélni.

Viszont egy fejrázással kényszerítette magát arra, hogy visszatérjen a valóságba, ezután hirtelen pördült meg tengelye körül. Méghozzá olyan hirtelen, hogy az eddig őt leső srácnak nem volt ideje elnézni róla.
Lebukott.

A tény, miszerint a göndör őt méregette, úgy ahogyan pár perccel ezelőtt Liam is tette a másikkal; mellkasában egyfajta büszkeséghez hasonlító érzést keltett. És a másik tény, miszerint Mr. Szexistent sikerült zavarba hoznia, és nézni, ahogyan bazsarózsás színt vesz fel két orcája; lenyűgözte. 

Azonban remekül kimentette magát; torok köszörülve szólt Liam-hez:

- Remélem nem gond, hogy megjegyzem, de ez a póló nagyon király. Jó tudni, hogy nem én vagyok az egyetlen "fanja" ennek a bandának. - Nos, ténylegesen nem volt túl népszerű az, Liam ezért is csodálkozott el azon, hogy a kiszemeltje is szereti.

- Oh - nyögött fel csodálkozva Liam, és észre sem vette, a göndör reakcióját; nagyot nyelt hangjára. Izgatta a másik. - Wow. Ez fantasztikus! - Érezte az idősebb fiú, hogy túlságosan is bepörgött, így kényszerítette magát arra, hogy lenyugodjon. - Nekem is jó tudni, hogy nem vagyok egyedül.

- Honnan van a póló? - kérdezte rögtön Mr. Szexisten, hatalmas és gödröcskés mosollyal, csillogó szemekkel; miközben az edzőpólóját gyorsan magára kapta.

Ezzel egy időben Liam is úgy realizálta, hogy nem ártana végre felöltöznie, így ő is megtette ugyanazt a mozdulatot.

- Karácsonyra kaptam, Niall-től, - adonisz a név hallatán hirtelen megfeszült, de ennek ellenére mosolygott, és nem tehetett róla, de mikor Liam folytatta a mondandóját, megkönnyebbülten és halkan engedte ki orrán a levegőt. - a legjobb haveromtól.

- Értem, ez klassz - bólintott mosolyogva, majd lehúzva a nadrágját folytatta a mondandóját, csak hogy ne kelljen a másik szemébe néznie. - És hogyhogy ilyen későn vagy itt? Általában akkor vagy itt, amikor én, vagyis hamarabb...

Liam eszeveszetten kapkodni kezdte a levegőt, és ennek palástolására, jól jött a nadrágátvétel. A másiknak háttal fordulva ült le a padra, így váltotta át farmerjét melegítőnadrágra; miközben vöröslő arccal válaszolt. Túl sok volt neki a mai este; nem gondolta volna, hogy a másik srác valaha észrevette őt.

- Hosszú nap - rántott vállat, hangja nemtörődöm stílusban rezgett; ami hihetetlen, mert teste pontosan az ellentettjeként izzott.

A mondandója kíváncsiságra hajszolta a másikat, és amaz pofátlanul rákérdezett:

- Ezt hogy érted? - Aztán rögtön észbe kapott. - Ugh, sajnálom, ez egy elég személyes kérdés volt a részemről...

- Nem, semmi gond! - szakította rögtön félbe Liam, miközben két sportcipőjét kapta fel lábfejére, majd kötötte meg cipőfűzőjüket. Adonisz ugyanezt tette. - Csak a szokásos... Fárasztó reggelek, unalmas órák, ennyi, azt hiszem...

- Ismerős - horkantott fel a másik, és ültében kiegyenesedve nyújtózott egyet.

Liam kíváncsian kapta fel a fejét, és ő is kiegyenesedve fordult meg ültében; a másik szemébe pillantva. Természetesen figyelmen kívül hagyta a tényt, miszerint gyomra hirtelen húzódott össze, torkával egyetemben.

- Nem gond, ha én is..? - Ugyanarra a sorsra jutott kérdésével, mint a göndör; amaz hevesen félbeszakította.

- Nem, dehogy! A helyzet az, hogy... Persze, csak ha te is szeretnél engem; szívesen megismernélek - kedves mosollyal pecsételte meg szavait, Liam fejében pedig az a két szó ismétlődött egyfolytában: szívesen megismernélek, szívesen megismernélek.

Kész álom. Gondolta az idősebbik fiú.

És hogy mit gondolt a másik? 

- Kezdhetjük ott, hogy elmondod a neved - nyalta meg alsó ajkát a göndör, és a másik srác nem tudta mire vélni, a hirtelen kihívó, kissé érdeklődő tekintetét, nem is említve az előző cselekedetét...

- Li-Liam. Liam Payne - hebegte, és elszégyellte magát a tényre, miszerint milyen alárendelt lett megint előtte, pedig ő az idősebb.

- Hm. Liam Payne. Li-am Payne - mint egyfajta ízletes ételt, úgy kóstolgatta a nevét, a husky hangjával együtt pedig olyan erotikusan hangzott az egész, hogy a név birtokosának alhasa bizseregni kezdett máris. - Tetszik a neved - jegyezte meg ezúttal, amire Liam szívét önkénytelenül is melegség lepte el. - Az én nevem Harry Styles, örülök a megismerkedésnek - vágott egy ezer wattos mosolyt, és hatalmas kezét belecsúsztatta a másikéba.

A hatalmas szikrák csak úgy cikáztak körülöttük. Egyértelmű volt a szimpátia köztük.

- Szintúgy - bólintott Liam, miközben megemberelve magát, viszonozta a kihívó pillantást, később az alsó ajak nyalintást.

Harry-nek pedig elakadt a lélegzete.

 Éveken keresztül gyáván kerülgették egymást, és óvakodva figyelték a másik összes mozdulatát. De az életnek, illetve a Sorsnak van az a furcsa iróniája; hogy két embert, ha törik, ha szakad összehoz; legyen az esetlen, suta, avagy nem megfelelő szituáció. Nincs nagy esemény, és egy hirtelen szállt, különleges alkalom; szépen és komótosan kerül sorra a megismerkedés. Hisz' ez nem holmi mese; csupán a valóság, amely megkívánja, hogy minden reálisan történjen. Rajtunk áll, hogyan éljük meg; pozitívan, vagy csalódottan, attól a bugyuta gondolattól nem akarva elszakadni, hogy sokkal varázslatosabban is történhetett volna mindez az egész.
 Mindenesetre Liam és Harry nem vágyott másra, csak egy új életre; egy új kezdetre, amelyben együtt lehetnek, és a szürke, monoton hétköznapokban egymást lélegeztetve haladhatnak előre, jövőjük rögös útján.