I'm pregnant (one shot; Liam)

  Hy!:))

Meghoztam a következő one shot-omat, ami egy Liam-es. Röpke három oldal, tele romantikával, végén egy meglepő kijelentéssel és nyitott befejezéssel. Remélem tetszeni fog, enjoy.xxx

Ui.: Az Impossible love és a For the oblivion következő része nemsokára jön!:))xx

 A lány egyik barna tincsét a füle mögé simítva, folytatta tovább munkáját.

Igazán lelkesen fogott bele, és lelkessége még mindig nem lankadt. Már vagy két órája csak fest és fest, a nagy és fehér vászon papír előtt, egy apró, háttámla nélküli széken. 

És hogy mit fest? Egy fiút. Egy olyan fiút, kibe teljesen beleszerelmesedett, kiért bármit megtenne, még meg is halna érte. Párjával, Liam Payne-nel már egészen négy éve vannak együtt, teljes boldogságban. Persze vannak kisebb-nagyobb veszekedések közöttük, ez a kapcsolatokban nélkülözhetetlen dolog; ahogy az övéjükben is.

 Igazán imád festeni Tiffany; már a szenvedélyévé vált. Szereti nézni, ahogy a képzeletében elképzelt emberek, tárgyak, táj részletek, az éppen előtte heverő papíron megjelennek; mintha csak a gondolataiból, emlékeiből venné ki Őket. Festés közben kikapcsol az agya; mondhatni így relaxál.

 Jelenleg a párját festi le, emlékezetéből; még hozzá különlegesen... Azaz számára különlegesen. Imádja párja minden szegletét; az izmos karjait, hasát, lábát, fenekét; ellenállhatatlan, nagy és barna szemeit; az aranybarna haját, melybe annyira szeret beletúrni és amit folyton fel szokott zselézni; imádja dús, rózsaszín és hívogató ajkait, pisze orrát; mindenét. Tökéletesnek látta Őt, bármely hibái ellenére is. 

Így úgy döntött, hogy meztelenül festi le Őt. 

Beharapott ajkakkal nézett végig, a már majdnem kész Liam-en. Még így is ellenállhatatlannak gondolta.

És hogy hol tartózkodott jelenleg az a számára különleges fiú? Épp abban a pillanatban ért haza, munkahelyéről; egy gyárból. Igazán jól ment Neki a munkája, így nem volt gondjuk a pénz miatt, jól megéltek együtt, a kis, családias otthonukban.

 Liam érdeklődve nézett körül a ház azon szegletén, ahol tartózkodott, miközben kabátját felakasztotta, cipőjét levette. Benézett több szobába is, de sehol sem találta szerelmét.

Hol lehet ez a lány? - gondolta. 

Majd ekkor megvilágosodott. Hát persze. Hol máshol is lehetne, mint a festőszobájában? Biztosan kikapcsol, relaxál... Ami annyit tesz, hogy nyugtalan dolog történt Vele, így a fiú gyorsan meg akarta vigasztalni Őt. Imádja a párját, Tiffany Pool-t, oda-meg vissza van érte. Tökéletesnek látja Őt, bármennyire is nem szereti annyira magát a lány. Liam imádja a lány szép, selymes és hosszú barna haját, mely mindig illatos. Imádja gyönyörű, csillogó smaragdzöld szemeit; formás combját, fenekét. Imádja dús és szinte már-már piros ajkait, amelyet folyton piszkál; ez egy szokás nála. Olyankor Liam mindig sóvárogva figyeli mozdulatait és azonnal vágyni kezd azokra az ajkakra, az Ő ajkai olyankor hirtelen bizseregni kezdenek. Imádja a lány mosolyát, ahogy nevet, ahogy beszél és gesztikulál, imádja nézni ahogy lépked, ahogy néz rá; mindent imád benne. 

Ez a szerelem igen erős kettejük között.

 Liam egy apró mosollyal, a száj szegletében, lépkedett fel a lépcsőkön; és sétált el egészen addig a bizonyos ajtóig, mely a festőszobára nyit. Nem akarta megzavarni, de már nem bírta ki a csókja, ölelése; közelsége nélkül. Már nagyon hiányzott Neki, hiszen reggel nyolc óta dolgozik és már este hat óra van. Neki az nagyon sok idő, főleg Tiffany nélkül.

 Óvatosan bekopogott, mire Tiffany, bent a szobában, felkapta a fejét. Megijedt, teljesen el volt veszve munkájában, teljesen belemélyedt. Ahogy visszatért a valóságba, úgy vett észre olyan dolgokat, mint pl. a már elfáradó jobb keze, mely valószínűleg a sok festéstől fáradt el; hiszen órák óta ugye csak fest és fest.

 Liam eközben kissé feszülten várta, hogy betessékelje Tiffany, aki ezt meg is tette, miután egy mosollyal lenyugtázta, hogy egy újabb festmény került a többi festményei közé... Azonban ez sokkal különlegesebb volt, mint a többi. Ezen Ő volt, a szerelme.

Az előbb még kopogtató fiú, orrán kifújva a levegőt, elmosolyodott és benyitott. Amint meglátta a párja csillogó szemét, és számára ragyogó mosolyát, pirultan ugyan; de odasietett hozzá, egy még nagyobb mosollyal az arcán.

Tiffany megbabonázva nézte Liam lépéseit felé és az akkor kapott forró csókját, vágyakozva viszonozta. Hiányzott Neki Liam, igazán. 

Liam ahogy ránézett a Tiffany mögött lévő festményre; nagyon elpirult, ajkai szétpattantak meglepettségében.

- Ez... ez én vagyok?! - költői kérdésnek szánta, ez teljesen kivehető volt. 

Ezután a kép elé sétált, hogy még jobban szemügyre vegye. Nagyon tetszett Neki, hihetetlennek tartotta párja kreatívitását, tehetségét. És most Őt festette le, csakis Őt; még hozzá meztelenül. Liam hirtelen kezdte forrónak érezni a levegőt, arca még pirosabb lett. Zavarban volt, ez tagadhatatlan.

 Tiffany újfent ezen csak jót kuncogott és Liam mögé sétálva; átkarolta Őt hátulról. Arcát a fiú hátába temette, mire számára bódító illata megcsapta, szívét ezzel megmelengetve és felgyorsítva. Imádta a fiú illatát.

Liam behunyt szemekkel élvezte a lány közelségét és megfordult. 

Hirtelen támadta le az ajkait, szenvedélyesen. Vágyott a lányra, teljes szívéből. Érezni akarta még jobban közelségét, eggyé akart válni Vele, még hozzá itt és most.

***

- Liam, én azt hiszem teljesen meg vagyok őrülve érted - Tiffany egy szórakozott sóhajjal mondta ki, előbbi mondatát és simogatta Liam meztelen mellkasát, amin jelenleg is feküdt.

Miután szenvedélyesen és szerelmesen szeretkeztek, elkezdtek értelmetlen dolgokról beszélni. Lehet butaság, de Ők ezt így tartották jónak és szépnek, mert imádták párjuk hangját; csak hallgatni szerették volna egymást.

Tiffany lágyan simogatta Liam izmos mellkasát, aki ettől libabőrös lett, gyomra gurgulázni kezdett.

Ott feküdtek a festőszoba, egyik fehér matracán, meztelenül, egymásba gabalyodva, kissé még izzadtan, a nemrég történt szenvedélyes együttléttől.

A festmény, melyen Liam van meztelenül, ott hevert mellettük, a padlón. A nagy hevesség közepette leverték a festményt tartó állványt, de különösen nem foglalkoztak ezzel, sokkal inkább lekötötték egymást érintéseikkel, csókjaikkal, vágyott suttogásaikkal.

- Én is érted, nagyon - Liam a lány fülébe búgta szavait, miközben a jobb karját finoman simogatta.

A lány libabőrös lett párja búgásától és érintésétől.

Ott, jelenleg, a fiú karjaiban biztonságban érezte magát; úgy érezte semmi baj nem történhet Vele.

 Liam ugyanezt érezte, és még azt, hogy mennyire meg akarja védeni ezt a különleges lányt a karjaiban; hogy mennyire szereti és nem tud élni nélküle.

- Szeretlek, Liam - a lány, az összekulcsolt kezüket megszorította.

- Szeretlek, Tiffany - a fiú megismételte mozdulatait, majd a lány feje búbjára adott egy lágy puszit, amelyet Tiffany egy mosollyal díjazott, szemeit behunyta.

- Egyébként... - Liam folytatva mondandóját, megszólalt, itt egy kis szünetet hagyott, mire Tiffany kinyitotta a szemeit és egy pontot nézett, a tapétázott falon - ... Nekem nagyon tetszik az új festményed... Bár, nem kicsit hoz zavarba - erre újra elpirult, miközben Tiffany hátát simogatta.

A lány felkuncogott, majd válaszolt:

- Engem is, elhiheted - a fiú felnevetett, majd hirtelen elkomorodott.

- Van valami baj? Mert csak akkor szoktál festeni - Liam szakadatlanul simogatta párja meztelen hátát, karját.

A lány felsóhajtott, pár pillanatig behunyta szemét, majd kissé félve ugyan, de kimondta szavait:

- Terhes vagyok.

Liam döbbenten hagyta abba a lány simogatását, szemei kissé kidülledtek. Tiffany szorosan behunyta szemeit, miközben várta Liam válaszát, gyomra pedig erős görcsbe állt, az elutasítás veszélyétől.