Bonjour!!!
Nem gondoltam volna, hogy ennyire későn fogok jelentkezni valami újjal, de úgy tűnik, sokszor okozok meglepetést még saját magamnak is... DE most itt vagyok!!! És későn, viszont elhoztam az újabb részt a Ten feet tall sztorimhoz.
Oké, sajnálom; de azt hiszem, soha nem leszek az a blogger, aki sűrűn hozza az új részeket. Persze szeretnék ilyen lenni, de nem vagyok.
Sajnálom.
Utólag is boldog karácsonyt szeretnék kívánni minden egyes, kedves Olvasómnak; hálás vagyok mindenkinek!!!!
A Larry Christmas blogon pedig már el lehet olvasni a Superpower c., karácsonyi One Shot-omat:
Ha kíváncsiak vagytok rá, és van kedvetek, akkor olvassátok el. :)
Visszatérve ehhez a részhez; jó olvasást kívánok, remélem tetszeni fog !!! :):) xxx
Az idő nem éppen ólomlábakon járt; örömmel suhant el szemeim előtt újra. S bár, szeretném azt állítani, minden egyes pillanatomat kiélveztem valahogyan; sajnos, ez nem így történt.
A szőke srácért való epekedésem a tetőfokára emelkedett; és sokszor megijedek már saját magamtól; olyan abszurd pillanatok ragadnak el vele kapcsolatban.
Mondok egy példát.
Mikor összejött a bagázs Harry-nél, egy szép, napsütéses, forró napon; nem számítottam semmire. Ugyan, ekkor már kezdetét vette az egyre nagyobb Niall csodálatom; nem volt vészes.
Tekintve, hogy a sofőröm Niall lett, a Liam-mel történő baleset óta; úgy vártam a keskeny, kissé elhasználódott út szélén, a partoldal felől rá. Pár, gonosz hangocska azt suttogta a fejemben, hogy az óceánkék szemű srác, megint össze fog zavarni cselekedeteivel; és hogy a ruha, amiket aznapra felvettem, túlságosan kihangsúlyozzák vézna testemet, ami miatt sokszor érzem úgy magam; hogy megtaláltam az okot, amiért Niall csak játszadozik velem.
Úgyhogy lógó orral, kavicsokat rugdalva vártam a kis, elhasználódott autóra, melynek tipikus, pöfékelő hangját bármikor felismerném.
Azonban nagy meglepődésemre és csalódásomra nem az a tragacs gurult elém, hanem egy sokkal modernebb, fényesebb és nagyobb darab. Ablaka sötétített volt, és ha nem közvetlenül előttem állt volna meg, szótlanul sétáltam volna el, méterekkel messzebb, mert őszintén megijesztett.
A kormány felőli ablak szép, lassan ereszkedett lejjebb és lejjebb, ezzel egy időben az arcom egyre és egyre sápadtabbá változott.
Aztán, mikor az ismerős, szőke kobak jelent meg, a maga ragyogásával, mosolygásával; megkönnyebbülten fújtam ki, az eddig észre sem vett, bent tartott levegőt, az arcom pedig visszanyerte eredeti, kissé pirosas színét - tekintve, hogy a Nap sugarainak erős sütését még mindig nem teljesen szokta meg a bőröm.
- Z; BULI VAAAN!!! - Hirtelen rezzentem össze, mikor a vigyorgó Niall mögött megjelent H feje; homlokom zavartan ráncosodott össze, az állapota láttán.
- Látom, Harry már kész van... - Nem tudta elkerülni figyelmemet Niall átható tekintete, még ha próbálkoztam is, se ment. Ajkain huncut mosoly ült, ahogy figyelte minden mozzanatomat.
- IGEN, HAROLD TELJESEN KÉSZEN ÁLL!!!
- Oké, oké, Harry, megértettük, nyugi van! - Louis hangját hirtelen hallottam meg, de tekintve, hogy ő nem hajolt előre, nem láthattam alakját. Próbálta lenyugtatni az adrenalin hullámokkal megbombázott fiút, de ő is tudta nagyon jól, hogy lehetetlen eset.
- Szállj be, Zayn, mielőtt még Harold idevonzz pár embert... - utasított Liam, azonban Louis ekkor kapott az alkalmon, és ő is előrehajolt, így megláthattam értetlen tekintetét és arcát, melyet a nemrég megszólaló fiú felé intézett.
- Liam, hajnali hét óra van, ilyenkor minden normális ember alszik; és az első személy, aki legközelebb lehet hozzánk, az egy kilométerrel lehet tőlünk...
Niall csak ekkor hagyta abba fürkészésemet; szemet forgatott a két okostóni veszekedésén, majd félbeszakította őket.
- Induljunk, mert itt őszülünk meg! Szállj be, Zayn!
Örömmel teljesítettem kérését.
- Hova is megyünk? - kérdeztem izgatottan, mikor öt perce haladhattunk a célpont felé, amiről fogalmam sem volt. Azt hittem, Harry házába megyünk, de a ház tulajdonosa elbizonytalanított a "BULI VAN" kijelentésével... Talán végre mutatnának nekem egy helyi szórakozóhelyet? Egyből a szőkeségre szaladt tekintetem, ki a kormány mögött ült... Talán közelebb kerülhetnénk úgy. A pia mindig is elérte, hogy szófosásom legyen, és minden gátlásom lehulljon rólam - nem mintha sokat ittam volna eddig.
- Harry házához, ahogy megbeszéltük - felelte kissé zavartan és értetlenül Niall, amitől zavarba jöttem.
Miért is lenne máshogy, mint ahogy megbeszéltük? Csak, mert egy részeg, szexbomba erről fecsegett... kiabált nekem; már is azt hiszem, igaza van? Bár, azt mondják; a részeg emberek őszinték tudnak lenni...
- Oh, értem; csak Harry szavaiból ítélve... - kezdtem el magyarázkodni, még mindig vöröslő képpel, amikor Louis félbeszakított, jobb oldalamról.
A hátsóülések középső részén foglaltam helyet, Harry és Louis között; azonban a mindig bohókás srácnak jobbomról, egyáltalán nem okozott akadályt.
- Nem kell mindig elhinni, amit ez a kis szaros mond - ezzel keze már lendült is; az ölem felett száguldott az, egyenesen a kócos kobak felé, kinek tulajdonosa, megbabonázva figyelt engem oldalról, mely nem kissé idegesített már.
Azonban az ütésre rögtön Louis-ra szegezte felháborodott pillantását, de a kezei és szavai koordinálatlanok voltak; az egyetlen, amit véghez tudott hajtani, a morgó gügyögésen kívül, semmi egyéb nem volt.
- Hát nem édes ez a kis szaros részegen? - Nem tudom, tőlem kérdezte-e Lou, és hogy tényleg válaszolnom kellett volna-e; azonban Niall beelőzött, miközben a jobboldalamon ülő srác előszeretettel bökdöste, a két gödröcske közül az egyiket, H arcán. Mivel ő hatalmas vigyorral a képén figyelt engem, ezzel feszélyezve.
- Hazz-nál csak egyikőnk édesebb a csapatban. - Kíváncsian meredtem a szőke srácra, aki mindentudóan mosolygott; tudtam jól, és a velem párhuzamosan elhelyezkedő tükörbe nézve, be is bizonyosodott az állításom.
- Na ki? - kérdezte unottan Lou, ujjával H másik gödröcskéjét kezdte el bökdösni.
Niall az indexet megnyomva, könnyedén bekanyarodott jobbra, ezzel egy nagyobb és szélesebb útra érve; majd pontosan ilyen könnyedén ejtette ki a nevet.
A nevem.
- Zayn.
Lélegzetem elakadt, miközben figyeltem mindentudó, pimasz mosolyát a tükörből.
Ekkor történt meg az első, sokáig tartó szívdobogásom, melyet Ő okozott. Őrültnek tartottam magamat, amiért belül úgy tomboltam, mint egy tinilány.
Azonban egyben össze is zavart újra.
***
Két pohár vörösbor után már megeredt a nyelvem. Nem bírtam túl jól a bort; attól tudtam a legjobban bizseregni és leengedni a gátlásaimat.
Ezért is szerettem azt a legjobban.
És még elegáns is...
- Tudjátok srácok, sokszor elgondolkoztatnak furcsa dolgok - nagyot kortyoltam a poharamba újra.
A nappali kanapéján helyezkedtem el; Lou és H szokásosan egymásba gabalyodva a paldón, Niall üveges tekintettel meredt a párosra, mellettük ülve, a puhább és kényelmesebb kanapén, míg Liam mellettem ült, balra.
Mindenki egy emberként fordult felém, de nem jöttem zavarba, az alkohol hatása miatt.
- Például; az a szúnyog tudatában van-e annak, hol is van, és mit csinál - mutattam az örökké köröző vérszívóra fölöttünk, a nagy lámpánál. - Vaaagy, hogy a Hold, miért pont huszonnyolc naponta lesz teljes. Vaaagy, ami még meghökkentőbb, hogy vajon, hogy a francba nem voltam tisztában azzal, még a nyaralás előtt, hogy meleg vagyok. Hogy vajon, miért nem tudatosult bennem hamarabb az, mennyire lehetek még lúzerebb és tehetetlenebb.
Mindenki homlokán megjelentek a zavart ráncok.
Felnevettem, mélyről és jólesően; majd folytattam.
- Vaaagy, hogy miért lököm bele magamat, minden egyes alkalommal egy nagyobb gödörbe.
- Zayn, azt hiszem neked ez túl - Liam, aki legjózanabb volt közülünk, próbált leállítani, de nem sikerült neki; továbbfolytattam.
- Túl mi? Túl sok? Liam; had áruljam el neked, hogy nekem semmi nem lehet túl sok... Mindig csak szívok és szívok és szívok... - vállaim összeomolva hanyatlottak lejjebb, fejemmel együtt.
Azonban egy kisebb erőt beleadva; fejemet hátrahajtottam, majd kábulva behunytam szemeimet; mintha észre sem vettem volna a döbbent csöndet a szobában.
Egyedül a bogarak zümmögtek, amiknek most először voltam hálás.
Hosszú szünet után Niall epés hangja hangzott fel:
- Zayn, emlékszel arra, ami a borítékban lévő papíron állt? - Szemeim kipattantak, és hagytam, hogy a lámpa belevilágítson, ezzel kissé elhomályosítva látásomat.
Egyet nyelve válaszoltam:
- Persze.
- Akkor ismételd el a mondatot, mely ott virít, fekete-fehéren!
Újra behunytam szemeimet, majd egy apró mosoly terült szét ajkaimon.
- A titok... - haboztam egy másodpercig, de megemberelve magamat, folytattam. - A titok Te vagy.
- Igen. Ez így van, Zayn - csendült fel Liam lágy, nyugtató hangja. - Érted már, mit is jelent a ZAP játék?
- Azt hiszem - motyogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése