2014. március 25., kedd

A little story (one shot; Larry)

 Hy!!:))
 Nos... igen. Jól, látjátok, ez egy LARRY one shot. 
 Őszintén szólva sokat vacilláltam azon, hogy kirakjam-e, vagy sem; de végül úgy döntöttem, hogy kirakom. Először írtam ilyen fajta one shot-ot, meg egyáltalán sztorit, szóval még furcsa volt ez nekem.
 Még most leszögezem, hogy nem vagyok Larry Shipper, se semmilyen shipper; én csak a 1d fiúk boldogságának shipper-e vagyok. #haha
 Na szóval. Hét oldalas lett, van benne kis romantika, de mivel csak a végén jönnek össze - hupsz, most elárultam, hajaj :P -, ezért nincs sok. Komoly dolgok hangzanak el benne.
 Hát... Azt hiszem ennyi lenne, bevallom tartok a reakcióktól. Jó lenne, ha hagynátok egy kis visszajelzést, kommentek formájában, hogy ez a bromance stílus mennyire lenne jó tőlem, ezen a blogon. 
 Szóval jó olvasást, tényleg nagyon remélem hogy tetszeni fog, enjoy. xx
Ui.: Az Impossible love új része miatt pedig tényleg nagyon sajnálom, már csak a végét kell megírni annak, mindjárt kész. Nagyon röstellem, de így jött össze, ahogy a For the oblivion c. történetem új részével is. :/ Próbálok igyekezni.



 A tömeg együtt izgult a pályákon futó futballistákért. Mindenki persze annak a csapatnak szurkolt, aki a kedvence volt, akiért úgymond rajongott.
A város és egy másik város sok-sok embere ott volt aznap este, hogy ezt a meccset végignézzék. Nem valami híres csapatok játszottak, de attól még az emberek ugyanúgy szerették végignézni; mégis csak ez is egy fajta focimeccs, és annak ellenére, hogy a csapatok nem valami népszerűek, attól még nagyon is tehetségesek ebben. Titkon több, abban a városban élő ember reménykedett benne, hogy az ő csapatuk, a doncasteri még egyszer világot fog dönteni, eljutnak majd a csúcsig is. Persze ebben, az a csapat is reménykedett.
 Doncaster egyik csapata játszott, egy szintén nem népszerű csapattal, Liverpool-ból.
Jelenleg 2-3-ra állnak, a doncasteri csapat javára, aminek persze a nekik szurkolók nagyon örülnek. Na, meg persze a csapat is. Köztük a csokoládébarna hajú, kék szemű fiú is; Louis Tomlinson.
 Louis Tomlinson. A csapat csillaga, ki talán a legtehetségesebb a csapatból. Piros-fehér mezében, kissé lihegve, de mosolyogva nézett végig csapatán, majd a nekik szurkolókon; szerette látni és hallgatni azt, hogy hogyan szurkolnak nekik az emberek; és mikor a közönség között meglátta a családját, még nagyobb lett a mosolya.
 A bíró sípjával újra fújt egyet; ezzel jelezve, hogy a következő félidő elkezdődött. Louis precízen elkapta lábával a labdát, amit ez egyik csapattársa rúgott neki. Futott, futott, és eközben mindig kitért az Őt támadó ellenfelek elől.
 Már majdnem a kapuhoz ért, a közönség egyként állt fel helyéről, ki ordítozott, ki füttyentett, ki simán csak gyors szívveréssel figyelte a következő eseményeket; mikor meglepő dolog történt. Az ellenfél egyik fekete báránya, Ryan, fellökte Louis-t. De nem egyszerűen arrébb lökdöste Őt, hanem szó szerint akkorát lökött rajta, hogy a zöld füves talajba is beledöngölhette volna.
Louis fájdalmasan felordított, mikor ráesett jobb lábára, a Louis-éknak szurkoló tömeg pedig egyként kezdte el ócsárolni a másik csapatot; főleg a főludast, Ryan-t. A bíró sípolva jelezte, hogy a focisták nézzenek rá, és amikor ez megtörtént, meglátták, ahogy Ryan-nek piros lapot mutat.
 Louis-t az egyik jó haverja és egyben csapattársa felsegítette, majd egészen kisegítette a kispadig, ahonnan az egyik kispados focista, beállt a helyére. Barátja is gyorsan visszafutott a pályára, de előtte még biztatóan rámosolygott Louis-ra.
Louis-nak elképesztően lüktetett a jobb lába, hihetetlenül fájt neki, mégis tűrt. Nem akarta magára vonni a figyelmet.

***

- Azt javaslom Louis, hogy három hétig ne erőltesse meg a lábát, hanem pihentesse. Szerencsére nem tört el, apróbb zúzódások érték, viszont ha megerőlteti, akkor rosszabb is lehet - Doncaster egyik legjobb orvosa, miután megvizsgálta Louis lábát, ott, a kis stadion egyik öltözőjében, kijelentette előbbi mondatát.
 Louis csak megadóan felsóhajtott és bólintott egyet. Szerencsétlennek érezte magát, egy szerencsétlen idiótának, aki csak vonzani tudja a bajt.
- Köszönjük, Dr. Klain. Köszönjük, hogy ilyen gyorsan ide tudott jönni - Louis edzője, Mr. Greg hálásan kezet fogott az orvossal, majd Dr. Klain már el is sietett.
 Mr. Greg sóhajtva ment oda Louis-hoz, sajnálta Őt, és szinte biztos volt benne, hogy nélküle jó sok meccsben veszíteni fognak. Igazán szerették csapattársai és edzője, a jelenleg szomorú képet vágó fiút; mint már szóba került; Ő volt a csapat csillaga, igazán tehetséges volt.
- Igazán sajnálom Louis; de három hét nem olyan sok - Mr. Greg próbált biztatón hatni a fiúra, de nem járt sikerrel.
- Másnak talán nem, de nekem igen - motyogta Louis, gyomrában furcsa csomó alakult, amitől kissé rosszul lett.
 Az edzője csak megadóan felsóhajtott, Louis bal vállára tette a kezét, majd mivel úgy gondolta, a legjobb az lesz, ha egyedül hagyja a fiút; kiment.

 Louis arcát kezei közé temette, még sírni is tudott volna, de volt még benne annyi férfiasság, hogy ne tegye meg.

***
*1 héttel később*

- Nem anya, jól vagyok - Louis idegesen túrt bele a hajába, mikor már az anyja, aznap vagy 5-ször felhívta. És még csak délután egy óra volt.
 Mostanában ez megy.
Üldögél a szobájában, miközben próbál valami elfoglaltságot találni magának; ami annyit jelent, hogy sokat néz filmet, sokat lóg az interneten, és ennyivel le is fújhatjuk a listát. Pár haverja át szokott jönni hozzá, segíteni, mert mégis csak segítségre szorul; bármennyire is nem vallja be, még saját magának sem.
 Anyja, testvéreivel egyetemben mindennap vagy 20-szor felhívja, ha nem többször, ami már kezdi idegesíteni Őt. Bármennyire is jól esik neki, a családja szeretete, azért ez már túl sok. Mert végül is mi történhetne Vele, ha egész nap csak fekszik az ágyán? A jó barátai is segítenek Neki, igazán nincs miért aggódni, szerinte. Azonban az anyja fejében sok rémkép megjelent, és ezért is aggódott fiáért. Többször felajánlotta azt, hogy majd ő átmegy a fia lakásába, és gondoskodik róla, Louis azonban elutasította az ajánlatot; az anyjának van épp elég gondja.

 Gondolataiból egy rekedtes hang húzta ki. Észre sem vette, hogy anyjával már elköszöntek egymástól, a telefonban.
- Lou, meghoztam a teádat - a göndör haverja, egy tálcán ügyeskedve hozta be Louis kedvenc teáját, és Harry - mivel így hívták -, próbálta a legjobban elkészíteni Louis-nak azt, hogy minél finomabb legyen.
 Louis hálásan megköszönte a teát, és a meleg bögrét a kezei közé fogva, szürcsölgetett belőle. Harry a takarót kicsit arrébb lökve, leült Louis mellé és mosolyogva figyelte, ahogy a kék szemű fiú issza a zöld teát.
- Egyébként hogy van a lábad? - Harry gyorsan megszólalt, miután magán is meglepődve, azt gondolta Louis-ról, hogy milyen aranyos.
Mostanában ezek a furcsaságok történnek meg Vele.
 Hirtelen Louis-t helyesnek gondolta, a szemeiben el tudott veszni, az ajkait pedig hosszan meg-megbámulta, miközben elképzelte, ahogy lecsap rájuk. Próbálta azzal hitegetni magát, hogy ez csak egy szoros baráti dolog Louis és közte, de már kezdte bevallani magának; hogy ez bizony nem az.... Mármint az ő feléről persze.
 A teát szürcsölgető fiú Harry hangjára felkapta a fejét, és miközben a válaszon gondolkodott, a fiú smaragd zöld szemét tanulmányozta. Furcsa, de hirtelen szépnek gondolta azt, ezzel magát is meglepve.
- Öhm - dadogva próbált válaszolni Harry-nek, majd ez sikerült is. - Azt hiszem már egyre jobb. Csak néha-néha kezd megint fájni, de ez is csak akkor fordul elő, mikor megmozdítom - bólintva erősítette meg szavait, Harry pedig kissé megkönnyebbültnek érezte magát; hiszen nagyon is aggódott a fiúért.
 Mikor a pályán látta Louis-t, a fájdalomtól felordítani, legszívesebben odament volna hozzá segíteni, és annak a hülye Ryan-ennek pedig bemosott volna. Szörnyen félt és aggódott Lou-ért, vagy ahogy ő becézi, Boo Bear-ért.
- Az nagyon jó. Akkor lehetséges, hogy hamarabb is rendbe jön a lábad? - Harry mindkettejüket meglepve, simított végig Louis jobb karján, egy kis mosollyal a száján. Louis zavarba jött, és nem értette miért.
- Hát... remélem - majd gyorsan beleivott a teájába.

***
*Újabb 1 héttel később*

- Hazza, vigyááázz! - Louis ordítva csúszott le a lépcső egyik korlátján, barátja becézett nevével.
 Az említett, a lépcső pont azon korlátja előtt állt, amelyen Louis csúszott le, így mikor megfordult; Louis pont ráesett.
Hatalmas csattanással elterültek a földön, Harry pedig fájdalmasan felnyögött, mikor találkozott a padlóval. Louis-nak szerencséje volt, hiszen az alatta fekvő fiú blokkolta az esést.
- Louis, mégis mit képzeltél?! - Harry mérgesen kifakadt.
 Louis mit sem törődve Vele, Harry arcával szembekerülve; ráült barátja csípőjére.
- Azt hiszem... - tartott egy kis szünetet - Nem! Határozottan állítom, hogy jobb már a lábam - hatalmas mosollyal mondta ki szavait, Harry pedig rögtön megenyhült, mikor meglátta a csillogó mosolyát.
 A göndör fiú, egy sóhajjal és egy apró mosollyal megrázta a fejét, és Louis derekára helyezte mindkét tenyerét.
Louis önkénytelenül is, de forróbbnak érezte a levegőt maga körül, tüdejébe megsokszorozódott az oxigének száma, szíve pedig hevesen kezdett lüktetni. Nem értette mi van vele.
 És hogy Harry mit érzett? Ugyanezt. Akkor, pontosan abban a pillanatban jött rá arra, hogy mostanában mi is történik vele.
 Ahogy mélyen néztek egymás szemébe mindketten, egy kis mosollyal a szájuk szegletében; akkor jött rá Harry arra, hogy miért érez mostanában furcsa dolgokat Louis iránt.
 Szerelmes belé. Csak is ez lehet rá a magyarázat.
Amint meglátja, hirtelen kezd a gyomra gurgulázni, szíve lüktetése fokozódik, levegővételeivel együtt. És a képzelgések Louis körül... Azok sem épp barátiak voltak, és így már érti is, hogy miért.
 Szerelmes belé. Szerelmes a legjobb barátjába, Louis Tomlinson-ba. De hogyan? Sosem volt homoszexuális, mindig is heteroszexuális volt. Akkor ez hogyan történhetett meg?
 Teljesen össze volt zavarodva.

Louis... Louis pedig újfent furcsán érezte magát. Szinte elveszett abban a pillanatban, a göndör hajú barátja, smaragd zöld szemében. Máshogy kezdett el nézni Harry-re; hirtelen vett észre olyan dolgokat rajta, mint például a már előbb említett gyönyörű szemei; a hívogató, már-már piros ajkai; pisze orra; és szintén ellenállhatatlan, göndör, gesztenyebarna haja.
 Nem értette mi történik vele; míg eközben a barátja már rájött, hogy saját magával mi történik.

Hirtelen eszméltek föl, először Louis és gyorsan fel is állt barátjáról.

***

*Újabb 1 héttel később*

 Eljött újra az a nap, mikor Harry vigyáz Louis-ra, a fiú barátai közül. Pont az utolsó napon, mikor Louis-nak segítségre van szüksége....Vagyis már nincs, immáron egyedül is meg tud oldani mindent; újra normális kerékvágásba került Louis élete.
 Akkor felmerül itt a kérdés, hogy Harry miért megy el, a héten már másodjára a barátjához? Ráadásul úgy, hogy tudja, sosem lehet az övé, és csak álmodozhat a kék szemű fiúról. Akkor meg miért megy el? Miért megy át, hogy csak szenvedjen?
Egyszerű. Mert viszont Louis jelenléte nélkül sem bírja ki; bármennyire is rossz neki az, hogy nem érintheti meg, mint a párja.

 Amikor bement Louis lakásába - van hozzá kulcsa -, a futballistát a nappaliban találta meg; TV-t nézett. Éppen egy mese ment; Harry pedig elmosolyodott ezen a látványon. A sok Louis-ban imádott tulajdonság közül, ezt a tulajdonságát tisztelte a legjobban. Louis-t nem érdekli más emberek véleménye, köztük a kissé gyerekes viselkedésével kapcsolatban sem; és ez vonatkozik arra is, hogy sokat néz mesét. Harry titkon felnézett Louis-ra.

- Oh, Harry! Szia - Louis meglepődve nézett hátra barátjára, szíve hevesen kezdett el lüktetni, amiért magában szitkozódott.
 Tegnap éjszaka rájött valamire. Sokat gondolkozott a Harry-vel kapcsolatban érzett érzelmein; és magát megdöbbentve, rájött mi is történik Vele, mostanában. A heves szívverés és lélegzet, mikor meglátja Harry-t; a göndör fiú közelségének szükséglete; a libabőrösség, mikor megérinti Őt; a zavarba jövés, mikor furcsa helyzetbe kerül barátjával. Mind-mind egyetlen egy magyarázatra utalhatnak.
 Még pedig arra; hogy szerelmes. Szerelmes a legjobb barátjába, aki történetesen egy fiú és akinél semmi esélye sincs. Megint csak arra a következtetésre tudott jutni, hogy mennyire egy szerencsétlen idióta. Hisz' ki tud még rajta kívül beleszeretni a legjobb barátjába, aki azonos nemű Vele? Senki...Vagy csak ritkán fordul elő emberekkel; és Louis ezen a ritka emberek egyike.
Mindig is a lányokért rajongott, és valamiért a melegeket elítélte; mégis most megértette Őket. Mert lehet, hogy vannak olyan fajta melegek, kik beöltöznek lánynak, furcsán beszélnek és járnak; ugyanakkor vannak olyanok is, mint Ő, akik a szerelem miatt lettek azok; önkénytelenül is. Furcsa ez az egész szerelem, olyankor tud jönni, mikor egyáltalán nem számítunk rá, és olyan iránt kezdünk el érzelmeket táplálni, akiről nem is gondoltuk volna.

- Szia, igen, én vagyok. Miért, kire számítottál? - Harry gondolta "mindegy milyen" alapon bevetette csábos mosolyát, amely annyit jelentett, hogy féloldalasan elmosolyodott, ezzel megvillantva fehér fogait és az egyik gödröcskéjét.
 Louis-nak pedig elállt a lélegzete. Gyorsan elkapta tekintetét Harry-ről, vissza a mesére.

 Harry eközben levette vékony kabátját és hegyes orrú, barna cipőjét az előszobában. Miután haját megrázva megigazította; besétált Louis-hoz. Leült mellé a kanapéra, és úgy tett, mintha érdekelné a mese. De agya teljesen máshol járt. Miután lecsekkolta, hogy Louis figyel-e a mesére, és nyugtázva fogadta, hogy igen; elgondolkozott. Egy tervet kezdett el kieszelni magában. Még pedig Louis megnyerésével kapcsolatban.
 Tegnap éjszaka Ő is sokat gondolkozott, és eldöntötte; azért is harcolni fog Louis-ért. Valahogyan kiszedi a fiúból, mit érez iránta és ha törik, ha szakad; elmondja neki, hogy szereti Őt. Persze félt a csalódástól és attól, hogy talán örökké elveszítheti Louis-t, de kész volt kockáztatni. Mert az élet erről szól; a kockáztatásról.
Ha addig-addig hallgatná el Lou elől érzelmeit, míg ki nem készül teljesen, az sem jobb.
 Szóval kész volt kockáztatni.

Amíg csöndben együtt hallgatták, Louis pedig nézte is a mesét; addig Harry eltervezte, hogyan is kezdje el kicsalogatni Louis-ból, a felé irányuló érzelmeit. Amint eszébe jutott egy jó ötlet, elvigyorodott.
 Első lépésként közelebb csúszott, az éppen a mesébe teljesen bele élő fiúhoz, aki ebből még nem nagyon észlelt semmit. Addig csúszott közelebb a fiúhoz, míg combjaik össze nem érintkeztek egymással.
 Erre Louis már felkapta a fejét és meglepődve nézett Harry, igen csak közel lévő arcára. Szíve hihetetlen sebességgel kezdett el száguldani, ereiben lüktetni kezdett a vére; és az érintkezés hatására megint csak libabőrös lett.

Harry amint megpillantotta Szerelme értetlen pillantását, próbált nem meghátrálni és visszavonulót fújni, ami sikerült is. Folytatta tervét.
- Boo Bear - direkt rekedtesebbé tette hangját, csupán csak arra kellett gondolnia, hogy mi mindent tudna most csinálni Lou-val..... azaz a vágy most hasznára vált. - Tudod - neki közelebb lévő combját megpaskolva folytatta - igazán tisztelem benned, hogy nem érdekel az emberek véleménye - szó szerint búgta a szavait, vigyorogva, mélyebben és rekedtesebben, az amúgy is mély és rekedtes hangján; fejével pedig kissé a TV felé biccentett, Louis combját pedig elkezdte szerényen simogatni.
 Louis nem kapott levegőt, már majdnem sípolt is, de fékezni tudta magát. Nem értette mit csinál Harry, olyan volt, mintha éppen flörtölni próbálna Vele; de ezt hihetetlennek tartotta.
- É-é-én - dadogva próbált megszólalni a kék szemű fiú, mire a zöld szemű diadalittasan elvigyorodott.
 Harry magában ujjongva ordított; hiszen saját szemével is látta, hogy mit vált ki a mellette ülő fiúból.

Harry amint észlelte, ahogy Louis össze-vissza dadogva próbál megszólalni; felkuncogott és odahajolt a füléhez:
- Zavarban vagy? - megint csak búgta szavait, Louis-nak pedig nagyon tetszett így a hangja, és nagyot kellett nyelnie, hogy fékezni tudja magát. Nem tehetett róla, de Harry-re vágyott, persze hogy vágyott. Mindig is vágyott rá; erre pedig tegnap éjszaka jött rá teljesen.
 Most pedig itt van mellette, nagyon közel; érzi közelségét, hallja búgó szavait, és nem bírja tovább. Nem tudja többé fékezni magát.

Amikor Harry megint mondott volna Louis-nak valamit, persze búgva; Lou megelégelte a helyzetet.
 Harry göndör hajába túrva, fejét hátrébb húzta, hogy arca szemben legyen az övével.
Amint meglátta piros ajkait, megnyalta a száját.

 Harry alig hitt a saját szemének; szinte biztos volt benne, hogy most végre megcsókolhatja Louis-t. Hogy mennyi ideje vágyott erre.

És megtörtént. Megtörtént köztük az első csók, mely szenvedélyes, forró, mégis gyengéd volt.
 Mindkettejük szíve hevesen lüktetett, és mindkettejük a jó érzésre, összeráncolta szemöldökét; ezzel elérve homlokuk ráncosságát. Nyelvük szinkronba mozgott, ajkaik pedig úgy illettek egymáshoz, mintha mindig is egymásnak teremtették volna Őket.


 Ha úgy vesszük, ez a három hét jókor jött. Lehet, hogy az elején Louis nem örült ennek a "szünetnek" és többször is pokolba küldte Ryan-t; most mégis hálás volt neki, amiért fellökte Őt.
 Ha nem lett volna ez a három hét, akkor Harry-vel nem kerül még közelibb kapcsolatba, nem jön rá érzelmeire és ahogy ismeri magát; biztosan halogatta volna, nem foglalkozott volna Harry iránt való érzelmeivel.

Harry pedig örült annak, hogy mert kockáztatni, hiszen ha nem tette volna, valószínűleg még mindig csak álmodozna szerelméről.

  Az sors okkal tesz mindent; és lehet hogy valami úgy tűnik a legeslegrosszabb, ami veled megtörténhet, mégis az is okkal van. Mert lehet, hogy szörnyűnek tűnik az a valami; mégis a végén kiderülhet, hogy talán anélkül még rosszabb lenne. Sosem gondolnánk, de van hogy az a legjobb dolog, ami a legrosszabbnak tűnik.

Ahogy Harry és Louis kapcsolata is, ebben a kis történetben.






6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Jaaaajj, köszönöm! Megkönnyebbültem, ezek szerint nem lett rossz, vagy ilyesmi.:D örülök, hogy tetszett.:) xx

      Törlés
  2. Hát nem is tudom mit mondjak.. EZ VALAMI CSODÁLATOS PERFECT ONE SHOT LETT!! *-*
    Igazából nagyon szeretem ezt a "Larry" kapcsolatot. Aranyosak :) És nagyon tetszett ez a kis sztori, nagyon cuki lett. :) Ismét csak azt mondom, hogy magam elé tudtam képzeli az egészet, egyszerűen hihetetlen jó fogalmazol! Ez a Larry one shot meg nagyon meglepett. De hát kell ilyen is nem? :D Nekem nagyon tetszett :)
    Az Impossible Love és a For the oblivion új részét nagyon várom! :D
    Puszi: Bo S.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jujj, el sem tudod képzelni, hogy mennyire megkönnyebbültem. Ahogy a one shot előtt, előszóba is írtam; tartottam a visszajelzésektől, és tényleg nagyon sokat vacilláltam azon, hogy kirakjam vagy ne.
      Nos, ezek szerint nem lett olyan rossz, örülök hogy tetszett.:)
      Köszönöm, nagyon jól esik azt olvasni, hogy ilyet írnak a fogalmazásomra.:)
      Gondoltam, hogy meglepő lesz, de hát igen, kell ilyen is.:D
      Az Impossible love-ba és a For the oblivion-ba pedig nem sokára jön az új rész, megígérem!:)
      Pusy: Naomi_Styles xx

      Törlés
  3. Most találtam nemrég a blogodra! ;) És mivel Larrys vagyok, így ezt olvastam el először! :) Imádtam, csodásan írsz! :3 Annyira belelélten magam :3 Majd a többit is bepótolom! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh, köszönöm szépen; üdvözöllek köreimben!:D :) Örülök, hogy tetszett, és jól esnek szavaid.
      Köszönöm, hogy az idődet a blogom olvasására is fordítod, hálás vagyok.
      Pusy: Naomi_ Styles xx

      Törlés